Alakulok

Vegetálok..,néha jobb,néha rosszabb. Egy szakítás már csak ilyen. Alap esetben én vagyok a “szép szar” ember,aki mindenben is csak a jót..,de most nem megy,vagy csak nem akarom, hogy menjen. Hisz miért ne lehetnék a padlón,miért ne utálhatnám kicsit az egész világot? Elvesztettem valakit, aki hónapokig fontos része volt az életemnek. Most pedig csak a csend van, és nem szeretem a csendet. Szóval hisztis vagyok.

Tegnap este már azon is gondolkodtam, hogy hátat fordítok a Bdsm világának…,vissza a régi megszokott vanília létbe, hisz 46 évig el voltam ott. Jöttek a pro és kontra érvek. Menjek, maradjak? Mit adott ez a másfél év,és mit vett el tőlem? Aztán rájöttem, hogy hálás vagyok. Hálás ennek a világnak,és azoknak az embereknek,akiket itt megismertem. Tanultam,élményeket kaptam,amiket már nem vesznek el tőlem. És a legfontosabb, megtanultam elfogadni önmagamat. Végre a legszarabb napokon is képes vagyok mosolyogni ha belenézek a tükörbe. Szóval maradok,gyógyulok…, aztán majd alakul.