Sub vágyak

Olvastam itt egy bejegyzést: “ Hogyan legyél rossz sub”. Tetszett a szarkazmus,a humor. Aztán elgondolkodtam.Mi van ha megfordítjuk a kérdést? Hogyan legyél jó? Mitől lesz jó egy sub? Biztos erről is van itt rengeteg írás, csak keresni kellene, de lusta vagyok, bocsánat.😉 Szóval vannak,akik már ezer éve tudják magukról, hogy azok. Mármint nem jók, hanem subok. Nekik talán ösztönösen jön, mindig is ott volt bennük,ők tudják a titkot,és csodálom őket ezért . De mi van azokkal(mint én is), akik csak később eszmélnek rá, hogy őket ez vonzza, vágynak rá,és nem 50 árnyalat szinten, hanem tényleg,de közben meg azt érzik kifutnak az időből. Alá tudsz úgy igazán rendelődni valakinek,ha közben mindent is akarsz,és egyszerre? Mert azt érzed muszáj, mert “öreg” vagy és mi van ha hamarosan már nem kellesz,és mi van ha valamit nem élsz meg, nem próbálsz ki? De mi van ha azok a dolgok,amik fejben izgatnak,kipróbálva csalódást okoznak? És mi van ha találsz valakit,aki fontos lesz,de nem egyeznek a vágyaitok,vagy nem teljesen? Váltasz,vagy kompromisszumot kötsz? Vele, magaddal,a vágyakkal.Vajon megéri hosszú távon? Hisz mindig ott lesz a lelkiismeret furdalás,hogy nem tudsz mindent megadni, nem tudod igazán boldoggá tenni a másikat,és viszont. Persze értem,és tudom, hogy nem létezik tökéletes kapcsolat, D/s sem,vagy csak ritkán jön össze. De mennyire éri meg feladni magadat,a vágyaidat?