Rövid válaszok

Minap egy kolleginámmal beszélgettünk. Szó szót követett, mindig csillogó szemmel hallgatja amiket mesélek, természetesen az ideillő, másik valómról, nem akit hivatalosan ismer. Baromi fiatal, csinos kis körte, csillogó sötét szemekkel... nem sokszor hozza ki nő belőlem a vadászösztönt. Persze, mint mindig, csalogatom.

"Gyere át valamikor, beszélgessünk egy üveg bor mellett..."

"Nekem azt nem lehet." jött a válasza.

Vőlegénye van. Igen persze. 25 éves.

A Shameless sorozat egy jelenete ugrott be, angolul idézném, mert pontosabb:

"About 90% of this world's problems are caused by little words that come in pairs. We're healtyh an we're happy... Yet, when anybody asks us, we say.. 'not bad', 'you shouldn't', 'who cares', 'it makes no sense'."

Mennyi évet szenteltem nekik. És ugye, azért sosem vetkőzzük le ezeket a válaszokat. De talán manapság már csak két módon / esetben használom. Ha nem számít az a személy akinek felelek, vagy szituáció amiben kérdezi. Illetve ha tényleg valósan le tudja festeni a rövid válasz is amit közölni szeretnék.

Ha ez nem így van, fontos a személy, vagy valóban velős válasz kívánkozna ki, szintén két eljárást alkalmazok:

Megkérdezem, tényleg érdekel e, vagy azt mondjam amit szokás. Vagy kifejtem, ha érdekli ha nem. Utóbbi esetben magára vessen, ő kérdezte.

Mit is lehet erre a válaszra mondani a fiatal kis hölgyeménynek, ha tudom, kíváncsi, nem prűd, csak a társadalmi kényszer nyomasztja, de a határát sem kívánom túlzottan feszegetni. Neki nincs tét. Én akarom Őt. Ő nem tudja, mit akar... de a szeme elárulja.

Előbb utóbb direktben fogom kérdezni, tudom ez vezet majd valahova.

Ti mit gondoltok a rövid válaszokról? Volt már bajotok a használatukból?