2023. 12. 16. 11:12 | Megjelent: 233x
IV. fejezet
Leventéről is ejtsünk pár szót, ha már így említésre került. Ő volt az első és egyben utolsó komoly kapcsolatom. Sajnos, csúnya véget ért. Bár én vetettem véget az egésznek, nem volt az teljesen önálló döntés. Öt évig éltünk együtt. Én 25, ő pedig 27 éves volt mikor megismerkedtünk egy szakmai találkozón. A találkozó végét elblicceltük és a szomszéd étteremben vacsoráztunk együtt. Első pillanattól volt köztünk valami kis elektromosság, magas, erős, jóképű férfi volt, munkájában határozott és eredményes. Volt egy húga is, akit nagyon kis ártatlan teremtésnek ismertem meg. Abszolút tisztelettudó, csendes fiatal hölgy, aki imádta a bátyját. A szüleiket csak felületesen ismertem, határozottan erényes, kemény embereknek tűntek. Érzelmeket nem igen lehetett rajtuk felfedezni, de ettől függetlenül bármiben is szorultak segítségre a gyerekeik, rájuk lehetett számítani. Nem ilyen szülőkhöz voltam szokva a saját családomban, de volt valami az otthonuk légkörében, amitől kirázott a hideg, mégis biztonságosnak éreztem.
Az első évünk tökéletesnek tűnik így visszatekintve is. Kezdetben két-háromnaponta találkoztunk, vacsorák, színház, kirándulások díszítették a napjainkat. A szex is isteni volt vele. Nagyon ügyesen használta a száját, és elképesztően sokáig képes volt folyamatosan dugni elélvezés nélkül! Az első év vége felé feltűnt, hogy néha pornót néz. Ekkor szembesültem vele, mi az a bdsm és ő milyen szerepre vágyik egy párkapcsolatban. Kezdetben azt gondoltam, ez valami kíváncsiság, fűszer lehet a hétköznapokban, így megbeszéltük, hogy alkalmanként szolgaként bánok majd vele a hálószobában. Hamar rákaptam az ízére, tetszett az irányítás, hogy a parancsomra kényeztet. Volt egy nyakörve és póráza is. Egyszer hozott egy pálcát. Arra kért használjam azt is az irányításához. Emlékszem, arra gondoltam megőrült, mondtam is neki, hogy te nem vagy normális, de tovább erőlködött.
- Ha hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk, el kell fogadnod, hogy van egy ilyen oldalam is. Próbáld meg, aztán meglátod, tetszik e.
Vonakodtam, de végül belementem. Kezdetben nehéz volt, gáznak éreztem, hogy a férfi, akiért rajongtam itt nyög a kezeim közt és akármit is teszek, akármilyen megalázó dolgot is művelek vele, ő élvezi. Rajongása irántam ezzel párhuzamosan egyre csak nőtt, így egy idő után megszokássá vált, hogy az élvezetem elérésének ilyen ára van. Egészen két évig tartott ez így, a bdsm egyre mélyebb bugyraiban merültem el, kipróbáltam számos eszközt, használtam a fenekét, égettem gyertyát a testén, vertem el úgy, hogy képtelen volt leülni, használtunk erényövet is. Azonban azt éreztem, nem maradt iránta egy szemernyi érzésem sem. Így hát szakítottam vele. Ekkor nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, egyszer azt mondta, hogy egy szadista állat lettem és senki sem fog soha szeretni, másszor azt, hogy semmit nem értek az egészből akármennyire is erőltetem, sosem leszek igazi domina. Útjaink elváltak, de nagyjából 3 hónapig tartott mire végleg abbahagyta a zaklatásomat.
Később megpróbálkoztam hagyományos, úgynevezett vanília kapcsolattal is, de semmi érdekeset és izgatót nem találtam benne. Regisztráltam hát egy bdsm partnerkeresőre és használható alanyokat kutattam. Jelentkező volt bőven, kezdetben sok beteg állatba futottam bele, undorító dolgokat kértek, aztán megtanultam, hogyan érdemes szűrni köztük, de sosem sikerült belső harmóniára jutnom ezzel a világgal. És most itt tartok… Itt fekszem a valaha általam látott legkisebb kalitkában, mint egy szárnyaszegett madár, és hagyom, hogy engem verjenek és alázzanak meg. Mégis…. a volt apósomék jutnak eszembe, legfőképp Levente anyjának tekintete. Az a hideg, az a merev tekintet, melybe ha belenéztem olyan hideg volt, mint a leghidegebb pince mélyén, mégis biztonságban éreztem magam köreikben. Most… most is biztonságban érzem magam, kényelmetlenül ugyan, de biztonságban. Kíváncsian várom, mi következik ezután.
Hozzászólások (0)