Dorian Gray

‎"Hát vagy tíz percig lehettem a teremben, ... , mikor észrevettem hogy valaki engem néz. Félig odafordultam, és akkor pillantottam meg először Dorian Grayt. Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is. Külső befolyást sohase tűrtem életemben. Te tudod, Harry, mennyire független vagyok természetemnél fogva. Mindig a magam ura voltam, legalább is addig míg nem találkoztam Dorian Grayjel. Aztán - nem tudom, hogy magyarázzam meg neked - mintha valami azt súgta volna, hogy örvény peremén állok. Az a különös érzésem támadt, hogy a Végzet még ritka gyönyöröket és ritka bánatokat tartogat számomra."

"Egyszerre csak szemtől szemben álltam azzal a fiatalemberrel, kinek egyénisége annyira felkavart. Egészen közel voltunk, majdnem érintettük egymást. Tekintetünk újra találkozott.Talán meggondolatlanság volt tőlem hogy megkértem Lady Brandont, mutasson be neki. Vagy talán nem is volt akkora meggondolatlanság. Egyszerűen elkerülhetetlen volt. Bemutatás nélkül is megszólítottunk volna egymást. Ebben biztos vagyok. Ő is érezte, a sors akarata volt, hogy megismerkedtünk."