Nem blognak szántam... azzá vált
Éppen építő jellegű gondolatot fogalmaztam meg egy bloghoz, de az író megtiltotta a hozzászólást. Így keletkezett ez a rövidke szösszenet:
"Elenged és az asztalhoz ül, én az iménti érintést elhessegetve sóhajtok egyet és tálalok. Ekkor viszont rám szól:
- Csak egy ételt tálalj ki, csak az enyémet!" - Rendben! - gondolom magamban.
Lesöpröm a terítéket az asztalról és széttárt combokkal felülök veled szembe.
- Tessék, a főfogás! Csak az Öné!
Játékosság, adok-kapok, mint ahogy a macska...