Önéletrajz

A történet ott kezdődik, hogy 7 hónapra jöttem a világra, oxigénhiányosan szinte minimális esélyekkel, de sosem voltam az a típus aki csak úgy feladja :)

Meg is maradtam de két éves koromra kiderült hogy valószínűleg sosem leszek képes járni, de a szüleim gondoltak egyet és beadtak a Pető intézetbe ahol 7 éves koromig bentlakásos terápiával rehabilitáltak.

Már itt is nagyon hamar kiderült hogy nagyon kíváncsi és nyitott természet vagyok mert már első emlékeim között szerepel hogy mindenkinek mindenét meg akarom nézni érinteni, mivel koedukáltan éltünk és nem voltunk megfigyelve a nap 24 órájában erre elég nagy teret kaptam.

Természetesen hétvégente és nyaranta a családdal lehettem és mivel két idősebb bátyám van nagyon hamarosan megtaláltam a pornó újságaikat és a kazettákat amitől sokkal merészebb távlatokig jutottam a többiekkel az intézetbe visszatérve. 6 éves koromban egy új műtéti eljárásnak vetettek alá aminek hatására életemben először jártam és 7 évesen lehetőségem nyílt elhagyni az intézetet. Hazakerültem egy nagyon konzervatív vallásos családba egy lelkileg eléggé megviselt szülőhöz, viszont felvételt nyertem egy zenei osztályba ahol csodálatos közösségbe kerültem. Az ott megismert emberek máig a második családomat képezik. Megszerettem a művészeteket és rengeteg élménnyel gazdagodtam persze a felnőtt játékaimat már okosabban de vittem tovább :)

Az első nagyobb hideg zuhany a kamaszkorom elején ért mikor összekeveredett bennem a társadalmi elvárások a szülői konzervativizmus és a szabad hedonista gyermekkénem és elhittem amit tettem csinálok az rossz. Ekkor már nem csak a normális sex izgatott járattak továbbra is lovas terápiára és én minden uj dolog iránt rajongtam persze ekkor már csak a távolból figyeltem és fantáziáltam.

Aztán kikerültem ebből a második család védőburkából is és középiskolás lettem....itt aztán szembesültem vele hogy az emberek nem tudják hogy kezeljék a testi másságomat, sőt itt éreztem magam először hogy igen én az emberek szemében más vagyok és képtelen voltam az a magabiztos srác lenni aki eddig voltam mert a többség ezzel nem tudott mit kezdeni én meg azzal nem hogy mért rekesztődöm ki. Ráadásul a kis játékaim is kiderültek hirtelen igy a vágyaim is gonosznak bizonyultak én pedig teljesen bezárkóztam....

Persze ahogy nagyon szépen leírtad tudatosultak "a belső kényszerek, amiket meg kell élnem, és ezeket igen kevesek tudják kielégíteni" de minden csak titok és fantázia maradt amit jó mélyre el akartam ásni hogy megfeleljek a világnak barátaimnak szüleimnek mert az életben így szokás.

Persze titokban a pornó hatalma teljesen megbűvölt és egyre mélyebbre kerültem. De persze a valóságbabán az egyetem idejében kezdődött el a nyitás újra magamra találás. Pszichológia filozófia és szociológia megismerése ezáltal próbáltam magamat is újra felépíteni több kevesebb sikerrel. Eldöntöttem hogy legyőzöm a berögzült félelmeket és nyitok. Lett is egy barátnőm de a tényleges aktus csak nem akart összejönni, de nem adtam fel. Elkezdtem chaten ismerkedni kifejezetten perverz topikokban és rátaláltam egy nálam jóval idősebb családanyára. Aki kinyitott számomra szinte mindent és én faltam egy éven át. Hihetetlen felszabadító volt. majdnem tabuk nélküli (persze már ekkor is meg akartam élni azokat a dolgokat amihez kell gyomor de sajnos ez csak fantázia maradt. Mert neki családja volt és én kvázi szerető voltam és bár perverz vagyok de van értékrendem és sosem hagytam volna hogy valami miattam hulljon szét..így hát vége lett ennek a fejezetnek.

De én már nyitottabb magabiztosabb voltam igaz azóta sem olyan típus aki képes lélek kötödés és bizalom nélkül megnyílni mint testileg mind lelkileg. Ezért 3 lányt hozott az életem de igazi lelki társat nem.

Aztán egy éve egy érdekes véletlen folytán az akkor még lakótársammal hozott össze a sors és megtaláltam azt amit mindig is kerestem valakit aki szeret és én nagyon szeretem, sokáig ez elég is volt de szép lassan megint elhatalmasodtak a ki nem élt vágyak a belső kényszer, a szerelemből szeretet lett és most az énem másik fele kezdett üres lenni.

Próbáltam elmondani a finomabb dolgokat de elég nehéz annak aki még a sima őraltól is visszakozik nem hogy amikor a popsinyalást említettem, pedig istenem ha tudná ez milyen messze van a vágyaim légvégétől.

És most itt vagyunk fogalmam sincs mi lesz a vége de tudom hogy nem akarom újra elfojtani bezárni. Élni akarok, mert én már elfogadtam..megtudni hogy tényleg nincsenek tabuim igazán, ha vannak akkor pedig megismerni a határaim, így megismerni önmagam levenni az álarcot még ha nem is örökre, csak néha néha...érezni a szabadságot, megkapni mindent és találni valakit akinek az a minden ami nekem.

Hát itt vagyok és most írom le ezt és remélem hogy vágyaim és álmaim végre beteljesülnek.