Emlékcseppek - ez egy másik szonett
XXX
Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a...
Megjelent: 2023. 07. 11. 23:26 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Újra érzem...
az illatát, az ízét, a hangját, a bőrét...
Zakatol, zúg, suhintás, szorítás, pillantás, sikítás...
Csoda... volt...
Most emlék...
Olykor visszatér, most egy nyári, békés este hozta vissza, ugyanaz a nyáresti illat egy teljesen más városban, egy teljesen más életben.
Megjelent: 2021. 07. 06. 23:29 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Story
You see the smile that's on my mouth
It's hiding the words that don't come out
And all of my friends who think that I'm blessed
They don't know my head is a mess
No, they don't know who I really am
And they don't know what I've been through like you do...
Azok a gyöngyök... a pohárban...
Megjelent: 2021. 05. 15. 00:52 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Megvan a válasz
Biztonságban vagyok... most már duplán.
Véglegesnek látszóan lépett ki ebből a világból, így a veszély távol van. Elérhetetlenségbe burkolódzott.
Tudom, hogy eszébe jutok néha, ott abban a nyugodt, elmélyült egészen másban... Ez is más, csak én még nem találtam egészen békére. Rajta vagyok azért. És próbálom felfogni a miérteket és a hogyanokat... Róla is, magamról is.
Istenem, de jó, hogy nemsokára újra ölel, aki kivezetett a fénybe.
Megjelent: 2019. 12. 05. 23:53 | Utolsó hozzászólás: 2019. 12. 06. 12:55 | Hozzászólások: 2
Vajon itt van még?
Vágyom Rá...
Melyik szakaszt élheti most?
Ha azt, akkor kivel?
Ha megkeresném, mi történne?
Költőiek... de egyvalaki tudja...
Megjelent: 2019. 06. 15. 00:41 | Utolsó hozzászólás: 2019. 06. 15. 20:57 | Hozzászólások: 2
Should I make a step?
I don't know...
Not now...
Woo...
"It's hiding the words that don't come out
And all of my friends who think that I'm blessed
They don't know my head is a mess
No, they don't know who I really am
And they don't know what I've been through
Like you…"
The Story
Megjelent: 2019. 03. 27. 23:01 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Utak
Nem gondolom, hogy a csalódásoknak az lenne a tanulsága, hogy soha, senkinek nem szabad hinni.
A csalódás okát szerintem magunkban kell keresni. Valami olyat láttunk a másikban, ami nem is volt... de lehetett volna. És persze ő is rásegített, hogy elhidd. De nem ő vert át igazán, hanem mi saját magunkat. Na, ez a tanulság.
Megjelent: 2018. 10. 05. 22:06 | Utolsó hozzászólás: 2018. 10. 06. 00:42 | Hozzászólások: 1
10 válasz a Türelmetlen Provokátornak :)
1. Soha a büdös életben nem lépted még át a komfortzónádat?
Sokszor átlépem, de ez nem jelenti azt, hogy ettől volnék szubmisszív.
2. Azt várod, hogy valaki megoldja helyetted a problémáidat?
Miért várnék ilyesmit1, nem vagyok gyerek. Az a legjobb ha az ember a társával (barátaival, családjával) együtt oldja meg a gondokat.
3. Nem tudsz felelősséget vállalni az életedért?
Felelősséget kell vállalnia minden felnőtt embernek. Ha valaki valamiért mégsem tud, segíteni kell neki....
Megjelent: 2017. 10. 14. 22:38 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Színház - Valóság
Mindig szerepeket játszunk. Mögöttük persze ott vagyunk... De eléjük kerülni nem mindig könnyű.
De azt hiszem, nekem most egyre inkább sikerül.
Ne bújjatok a szerepek mögé! Éljetek a valódi énetekkel, igazán!
Ez a bdsm-ben, szerintem még inkább igaz.
Megjelent: 2017. 03. 31. 22:05 | Utolsó hozzászólás: 2017. 04. 01. 23:34 | Hozzászólások: 2
2010-2016
Számvetés-szerűség
De mégsem számolok...
Az évek hoztak sok szépet, olykor nehezet, igazi csodákat, virágot, szemetet.
Az évek adtak, elvettek, felkavartak, szétszedtek.
Az évek fájnak, zúgnak, simogatnak, bújnak.
Boldogság, ugye maradsz; itt a házad.
Megjelent: 2016. 12. 28. 23:37 | Utolsó hozzászólás: 2017. 01. 18. 22:50 | Hozzászólások: 3
Nehéz...
Olykor az is, amiről nem gondolnád, hogy az lehet.
Amikor egyszerre ostromol több oldalról a gond, a nehézség, amikor a boldogság ott belül nem érti, miért nem Őrá figyel mindenki... De a két ember együtt megküzd mindennel.
Humorral és komolysággal egyszerre.
Aki pedig elment innen; tudom, tudja, érzi, hogy kíséri tovább, ami eddig. Szeretet.
Megjelent: 2016. 08. 08. 23:28 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
Búcsú-féleség
Örökké szeretni foglak.
Ahol most vagyunk, nem kapcsolódhatunk már, nincs közös dimenzió. De ahogy mondtad, van mégis, és nem csak a múltban... Amikor egymásra gondolunk, az is valóság. Múltor egészen tapintható volt...
Nemsokára hivatalosan is másé leszek. Tudom, hogy a Boldogságot, a Családot, a Világot kapom Vele.
Köszönöm. Neked is.
Megjelent: 2016. 06. 22. 22:53 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
[1-12]