2011. 01. 30. 12:30 | Megjelent: 1201x
Néha úgy szoktam érezni, hogy magam vagyok a világba.
Tévedtem! Nem , nem vagyok magam, mert látom,hogy milyen jó emberek is vannak még ebben az életben.
Tele érzéssel és segítőszándékkal.
Köszönöm Nekik!
Lelkemnek már most jobb egy cseppet. Ezt próbálom sugározni más felé is.
Ritkán látják kiborulásom, olyankor is mindig inkább nevetek, de ezt már kínomban szoktam tenni:), de van mikor ez sem segít.
Általában azért az élet napos oldalát szoktam nézni:)
Talpra állok,(talpra állítok mást is) mert muszáj és kell, van még itt dolgom ezen a földön:)
Hozzászólások (3)
Az élet örökös küzdelem. Egyszer fent és egyszer lent.
.....de ahogy mondod, tudunk harcolni és küzdeni.
Talán azért vagyunk olyan erősek...mert bennünket harc kovácsolja erősebbé.