Periódusok

Most megint összerakóban vagyok. Egyik szilánk, másik szilánk. A végeredmény ismét egy homályos torz kép lesz, mint annyiszor. Reményeim szerint most azonban rendesen összeragasztom. És habár mindig viccesnek találom amikor valaki kijelenti; most aztán tényleg mocskos mód összerakom magam, csak egy újabb reménységteli, kudarcra ítéltetett próba lesz a pokol üzifalára. Nézem majd azt a groteszk képet, ami már alig emlékeztet a régi, boldog ( eh... sicc) valómra.

De mint tudjuk tedd, vagy ne tedd mert a pokolravezető sárgaköves bizbasz jószándékú reménnyel van kikövezve és Rómát meg a kurva világot se három nap alatt rakták össze. Mégis azért na... amíg remélünk addig élünk. Amíg van szándék addig van puliszka, kenyér meg flancos neccharisnyás kárhozat.

Sokat gondolkozok van-e értelem. Építkezés, szerelés, és két baszakolódás között. És mindig mérgezett optimistaként arra jutok, talán igen. Csak azok a kurva macskák ne nézzenek a vágyakozó szemeikkel. Azt nehezen bírom, mert emlékezettnek, egyszer valamikor nem veszett a lelkem részletekbe.

Nem tudom... egyre kevésbé tudom mire vágyok. Vad orgiákra, féktelen mocsokkal átszőtt szerelemre. Csendes, békés együttlétre, szexi monogámiára, szabad szerelemre. Szétesett énem rakosgatom, bízva felismerem még benne önön képem. Bízva aki tartja majd a tükröt elfogad, és én nagyon szeretem.

Mert legyen habár aszimmetrikus, és nem tökéletes. Legyenek ütközések a gondolkodásunkban és kis hétköznapi zörrenések, csak őt keresem. Azt akivel egy pillanatra sem kell megkérdőjeleznem jó úton vagyok, és végleg kitartunk egymás mellett. Nem gondoltam értéket érhetek, de most már önigazolást keresek minden levélben. Ahogyan szállnak és minden szeszélyes szélviharban csak azt forgatják ki nekem, minden periódus azért rendeltetett, találjak egy különlegest.