Nem tudom hol kezdjem. Értelme meg vajmi kevés lesz.
De megbasztam. Alul felül, mindenhogyan. Kikötözve gerendához feszengett. Én meg istenkirálycsávó beakasztottam minden téren. Boldogok voltunk? Kicsit sem. Elmenekültünk a hétköznapi utálat és gyűlölet elől. Az elől amit egymásban ébresztettünk.
Szóval volt ő, meg én. Kicsit sem hasznosan, kicsit sem építő metódusban.
És habár nyomorult lett a vége, kicsit sem bánom megízleltem.
Megízleltem. Lehetsz nyomorult és isten.
Adhatsz és elvehetsz. A szabályokba beleőrülhetsz. Azt hittem tudok mindent!
De minél többet tudok, annál kevésbé hiszem tudok bármit is itten.
Azt hiszem. Azt hiszem ennek kellene történnie….
De gyökér vagyok.
Szép vagy. Nem azért mert szép, a nagy könyv szerint, hanem mert bazdmeg… Érzel, Érzel engem és minden gondolatom. Nem kell szégyenlem, fájnom, titkolnom. Nem kell magyaráznom, köntörfalaznom, és alkudnom.
A faszért nem lehet csak dugni? Két pofont leosztok magamnak mert hülye vagyok. Komplikálom és a fasznak gondolkozom.
Csak baszni kéne. Bármennyire nyomorult és alantas megnyílvánulása az életnek, akkor is csak…
Vicces. Túlkomplikált az egész. Nyugodtan basszunk és éljünk. Fasznak kellenek érzések. Fasznak kellenek érzelmek!
Aludtam egyet. Aludtam kettőt és hetvenötezret. Volt, elmúlt, bassza meg az ég és minden.
Miért nem lehet az, hogy bújjál hozzá bazdmeg! Minden nap öt ujjazás, három nyalás, kettő baszás?
Minden nap erre verem. Minden nap vágyok rád, hogy végre adhassam és ne elvegyem.
Az éveket magamtól. Az éveket tőled. Az egész egy groteszk paródia. Az, hogy emberek vágynak egymásra és mégis elmúlik az élet. Nélküled, nélkülem.
Pár félresikerült gondolat, pár szösszenet.
És akiket egybe kellene kovácsoljanak az istenek, zárványos lesz és törik minden.
Szétrobbant, porladt kedvesem. Nem tudom van-e elég erő bennem, hogy igazából, rendesen, de úgy igazából rendesen hozzád bújjak és megszeretgesselek.
Egyszer, csak egyszer szerelmes leszek. Nem tudom kibe, nőbe vagy férfiba. Perverzbe, vagy alamuszi nyusziba. Azt tudom, hogy fogalmam sincs mi az a bdsm. Nyomorult négy betű és karcolja az életed. Ha eléggé beleéled magad akkor lehet beléd ég egy életre építettem az életem. És aki lent van az örökké ott marad. Kár kepesztenem.
Szép vagy. Nem azért mert szép, a nagy könyv szerint, hanem mert bazdmeg… Érzel, Érzel engem és minden gondolatom. Nem kell szégyenlem, fájnom, titkolnom. Nem kell magyaráznom, köntörfalaznom, és alkudnom.
A faszért nem lehet csak dugni? Két pofont leosztok magamnak mert hülye vagyok. Komplikálom és a fasznak gondolkozom.
Csak baszni kéne. Bármennyire nyomorult és alantas megnyílvánulása az életnek, akkor is csak…
Vicces. Túlkomplikált az egész. Nyugodtan basszunk és éljünk. Fasznak kellenek érzések. Fasznak kellenek érzelmek!
Aludtam egyet. Aludtam kettőt és hetvenötezret. Volt, elmúlt, bassza meg az ég és minden.
Miért nem lehet az, hogy bújjál hozzá bazdmeg! Minden nap öt ujjazás, három nyalás, kettő baszás?
Minden nap erre verem. Minden nap vágyok rád, hogy végre adhassam és ne elvegyem.
Az éveket magamtól. Az éveket tőled. Az egész egy groteszk paródia. Az, hogy emberek vágynak egymásra és mégis elmúlik az élet. Nélküled, nélkülem.
Pár félresikerült gondolat, pár szösszenet.
És akiket egybe kellene kovácsoljanak az istenek, zárványos lesz és törik minden.
Szétrobbant, porladt kedvesem. Nem tudom van-e elég erő bennem, hogy igazából, rendesen, de úgy igazából rendesen hozzád bújjak és megszeretgesselek.
Szóval volt ő, meg én. Kicsit sem hasznosan, kicsit sem építő metódusban.
És habár nyomorult lett a vége, kicsit sem bánom megízleltem.
Megízleltem. Lehetsz nyomorult és isten. Adhatsz és elvehetsz. A szabályokba beleőrülhetsz. Azt hittem tudok mindent!
De minél többet tudok, annál kevésbé hiszem tudok bármit is itten.
Azt hiszem. Azt hiszem ennek kellene történnie….
De gyökér vagyok.
Szép vagy. Nem azért mert szép, a nagy könyv szerint, hanem mert bazdmeg… Érzel, Érzel engem és minden gondolatom. Nem kell szégyenlem, fájnom, titkolnom. Nem kell magyaráznom, köntörfalaznom, és alkudnom.
A faszért nem lehet csak dugni? Két pofont leosztok magamnak mert hülye vagyok. Komplikálom és a fasznak gondolkozom.
Csak baszni kéne. Bármennyire nyomorult és alantas megnyílvánulása az életnek, akkor is csak…
Vicces. Túlkomplikált az egész. Nyugodtan basszunk és éljünk. Fasznak kellenek érzések. Fasznak kellenek érzelmek!
Aludtam egyet. Aludtam kettőt és hetvenötezret. Volt, elmúlt, bassza meg az ég és minden.
Miért nem lehet az, hogy bújjál hozzá bazdmeg! Minden nap öt ujjazás, három nyalás, kettő baszás.
Minden nap erre verem. Minden nap vágyok rád, hogy végre adhassam és ne elvegyem.
Az éveket magamtól. Az éveket tőled. Az egész egy groteszk paródia. Az, hogy emberek vágynak egymásra és mégis elmúlik az élet. Nélküled, nélkülem.
Pár félresikerült gondolat, pár szösszenet.
És akiket egybe kellene kovácsoljanak az istenek, zárványos lesz és törik minden.
Szétrobbant, porladt kedvesem. Nem tudom van-e elég erő bennem, hogy igazából, rendesen, de úgy igazából rendesen hozzád bújjak és megszeretgesselek.
Egyszer, csak egyszer szerelmes leszek. Nem tudom kibe, nőbe vagy férfiba. Perverzbe, vagy alamuszi nyusziba. Azt tudom, hogy fogalmam sincs mi az a bdsm. Nyomorult négy betű és karcolja az életed. Ha eléggé beleéled magad akkor lehet beléd ég egy életre építetted az életed. És aki lent van az örökké ott marad. Kár kepesztenem.
Szép vagy. Nem azért mert szép, a nagy könyv szerint, hanem mert bazdmeg… Érzel, Érzel engem és minden gondolatom. Nem kell szégyenlem, fájnom, titkolnom. Nem kell magyaráznom, köntörfalaznom, és alkudnom.
A faszért nem lehet csak dugni? Két pofont leosztok magamnak mert hülye vagyok. Komplikálom és a fasznak gondolkozom.
Csak baszni kéne. Bármennyire nyomorult és alantas megnyílvánulása az életnek, akkor is csak…
Vicces. Túlkomplikált az egész. Nyugodtan basszunk és éljünk. Fasznak kellenek érzések. Fasznak kellenek érzelmek!
Aludtam egyet. Aludtam kettőt és hetvenötezret. Volt, elmúlt, bassza meg az ég és minden.
Miért nem lehet az, hogy bújjál hozzá bazdmeg! Minden nap öt ujjazás, három nyalás, kettő baszás?
Minden nap erre verem. Minden nap vágyok rád, hogy végre adhassam és ne elvegyem.
Az éveket magamtól. Az éveket tőled. Az egész egy groteszk paródia. Az, hogy emberek vágynak egymásra és mégis elmúlik az élet. Nélküled, nélkülem.
Pár félresikerült gondolat, pár szösszenet.
És akiket egybe kellene kovácsoljanak az istenek, zárványos lesz és törik minden.
Szétrobbant, porladt kedvesem. Nem tudom van-e elég erő bennem, hogy igazából, rendesen, de úgy igazából rendesen hozzád bújjak és megszeretgesselek.
Hozzászólások (0)