All in

Itt áll előttem. Csodaszép. 165 cm és 43 kg. Sosem gondoltam volna, hogy lesz vékony barátnőm. Kár, hogy nem nagyon tudunk beszélgetni. Pedig azok a kurva makkák mindenhol ott vannak. Mégis amikor elhatároztam, hogy tovább lépek, és baromi nehezen engedem el a dolgokat, csak egy őszinte, és értelmes szóra vágytam. És akkor jött az értelem. Kár, hogy nem őszinte. Cigánylány és valószínűleg boszorkány is. Kurvára a penge élre kényszerített. Szerencsére rohadtul szépen énekel. Megbabonáz és többé nem enged. Az a fajta akihez kurva nehéz eljutni, de ha távolodni akarsz felperzsel mindent. Az akiben annyi erő van, hogy töredékéért hajbókolva csókolgatnánk Júdás papucsait, miközben a nadrágszíjján himbálódzik.

Az, aki valószínűleg ha szeretve lenne, odaadná az egész világot egy ölelésben.

Azok az istenverte mézeskalács házikók!

Az ember elképzeli, hogy beköltözik és szép családja lesz. Olyan történések amik meg sem történtek, de valahol mégis léteznek. Mégis szeretné az ember kivonni magát a forgalomból. A melegek nem szeretik a forgalmat. Mármint nőben. Folyamatosan kattog a gépezet, mi szükség van egy roma nőre aki szarrá szerethet, és a legcsodálatosabb anya lehet(ne)? Lehet(ne), ha nem nyomorognék a saját tükörképemben. Lehet őt látom, és közben ő meg engem figyel. Lehet azon morfondírozik mi a fasz történik velem, és ki az az istenverte ördög aki babonáz engem.

Mózes szétveri a fejét a kőtáblákon és énekel. Már akkor tudta, hogy az egész egy átbaszás és nem a szabályok vezetnek. Mi a fasz értelme van bármi vágynak, ha leszabályozzák azokat és az életünket?

Rotyognak a kőtáblák és valaki énekel. Fogalmam sincs siratódal, fohász, vagy egy üdvözítő ének.