Dolores - Találkozás

BDSM Blogok » Blog - Charon » Dolores - Találkozás
Charon (36)
Domináns
Férfi, Hetero
  • Van blogja 
Bejegyzések idő szerint 2020. 08. (6)
2020. 07. (1)
07. 31. 21:11 | Megjelent: 106x
Kulcsszavak: Dolores
Nem egy mindennapi románc volt a miénk.

Feltéve, ha nevezhetünk románcnak egy olyan kapcsolatot, amiben mindketten önszántunkból, hosszú ideig voltunk, ami egyikünknek sem volt kényelmes, és ami a legkevésbé sem érintett bennünket érzelmileg semlegesen.

Már az első találkozásunk sem volt mindennapi. Két hétnyi levelezés után sarokba szorítottalak azzal, hogy ha nem találkozunk néhány napon belül, akkor ilyen szinten ne is folytassuk az ismerkedést, hiszen hiábavaló, mivel úgyis az első személyes benyomás fogja eldönteni, hogy tovább folytatódik-e a közös történetünk.

A találkozás helyszínéül Győrt jelöltem meg, mivel az mindkettőnktől szinte azonos távolságra feküdt. Igaz, hogy neked nehezebb volt a zsúfolt hétköznapjaidba illeszteni ezt a randevút, de én mindig is azt hangoztattam, hogy ahol akart van, mód is van, így nem fogadtam el nemleges választ vagy bármilyen kifogást a személyes találkozónk további odázására.

Minden nehézség ellenére ez a nap is eljött, és kifejezetten kellemeset sétáltunk a Mosoni-Duna-parton ezen a jólesően meleg, kora nyári délutánon. Ekkor még csak alig ütötte el az óra az ebédidőt, ám estig terveztünk programot, egy mozival és egy korai vacsorával, de nekem már teljesen máson járt az agyam, viszont nem tartottam szükségesnek, hogy korábban felfedjem előtted, mire is készültem.

Első pillantásra is szimpatikus voltál, amikor megláttalak. Nem voltál pici, olyan 68-69 kilogramm lehettél, de piszok jól állt rajtad az a nadrágkosztüm és magassarkú, amiben megjelentél. Előtte már említetted, hogy a munkád miatt szinte mindig így öltözködsz, de nekem tetszett, és különösen illett a hosszú, ápolt barna hajadhoz. Vagy a hajad a ruhához, ez csak nézőpont kérdése.

Egy valamiben azonban egészen biztos voltam már akkor is: hogy tetszel.

Határozott tekintettel, egyenes tartással közeledtél felém. Ez imponált, ahogy az is, amilyen magabiztossággal betolattál egy szűk parkolóhelyre, amikor megérkeztél abba az utcácskába, ahova megbeszéltünk a találkozót.

Baráti puszival köszöntöttük egymást, majd ellentmondást nem tűrően megfogtam a kezed, mintha mi sem volna természetesebb, és a belváros felé indultunk. Nagyon jót beszélgettünk, ám folyamatosan zavarban voltál, amit még tetőztem is, amikor a folyópartra értünk, és egy korláthoz szorítottalak úgy, hogy a hátsódat neki vetetted, én pedig szorosan eléd álltam, a két kezemmel megfogtam a korlátot, ezzel elvágva a menekülésed útját, majd hosszan és érzékien megcsókoltalak, aztán egyik combomat a puncidhoz préseltem a nadrágodon keresztül, a füledhez hajoltam, és halk, szinte ártatlan hangon minden részletre kiterjedően leírtam, mit is tennék most veled legszívesebben.

Azonnal összezuhantál. Egyetlen pillanat alatt hámlott le rólad a kemény üzletasszony-éned, és lettél szinte éretlen fruska, aki remegni kezdett, és kétségbeesetten forgatta a szemeit. Ám ez nem segített. A tekintetemmel elkaptam a tiédet, aztán többet el sem engedtem. Láttad rajtam, hogy minden egyes kiejtett szót komolyan gondoltam. Elengedtem a korlátot, majd mindkét kezemmel gyengéden cirógatni kezdtem a nyakadat és az állkapcsodat, amire te legnagyobb megelégedésemre elfojtott sóhajtásokkal reagáltál, aztán mintegy mellékesen megjegyeztem, hogy készültem egy „B”-tervvel is és kivettem egy kellemes apartmant az egyik szomszédos faluban.

Erre azonnal elkerekedtek a szemeid, de még mielőtt levegőt vehettél volna, hogy bármit reagálj, már elő is vettem a telefonomat, hogy mutassak néhány képet, amit a házról készítettem. Igazából egyetlen képen akadtak meg a szemeid: az előszobáról készült képen, ahol volt egy nagyobb méretű dohányzóasztal, amire nagyon sok mindent kikészítettem: bilincsek, szíjak, pálcák, csipeszek, korbácsok, vibrátorok, plugok, szájpeckek és még néhány hasznos kellék. Továbbá a helyiség plafonját és oldalát is behálózó gerendákról kötelek és karabinerek lógtak, egyetlen céllal, amit te is pontosan tudtál: hogy ott és úgy tartsalak, ahol és ahogy nekem tetszik. Természetesen erre és pár egyéb részletre még felhívtam a figyelmed a képen, aztán hagytam, hogy emészd a látottakat.

Véged volt.

Kétségbeesetten és segélykérően néztél rám, de eszemben sem volt kellemesebbé tenni a helyzetedet. Helyette visszatettem a kezeimet a korlát két oldalára, ezzel ismét körülzárva téged, majd rezzenéstelen arccal közöltem, tekintetemet kíméletlenül a tiédbe fúrva: „-Három lehetőséged van, Dolores: Vagy hazamész most, és akkor többet nem találkozunk. Vagy elutasítod az apartman ötletét, de folytatjuk az előre egyeztetett mozival és vacsorával, igaz ez alkalommal egy jókora büntetéssel fogom a legközelebbi alkalommal kezdeni a nevelésedet, mivel fölöslegesen vettem ki a szállást.” Láttam, hogy miközben beszéltem, te gondolkodóba estél, és a lehetőségeidet mérlegelted, ekkor az egyik kezemmel határozottam megfogtam az álladat, magam felé fordítottam és folytattam: „-A harmadik lehetőség, hogy beülsz a kocsimba és eljössz velem az apartmanba”.

Láttam rajtad, hogy nagyon bizonytalan vagy, és komolyan elgondolkozol rajta, hogyan is tovább. Intelligens, érett nő voltál, nem is vártam ennél kevesebbet, viszont ezek voltak az egyetlen percek, amikor semmivel sem befolyásoltalak: nem értem hozzád, nem beszéltem, nem próbáltalak terelni.

Azt akartam, hogy ezt a döntést kizárólag a saját belátásod szerint hozd meg. És meghoztad: remegő combokkal jöttél vissza a kocsimhoz, és abban a pillanatban a tulajdonom lettél több, mint két évre.

Hozzászólások