Tiszta matek

Ha a szexuális vágyat összeszorzom az érzelmi és a szociális tényezővel, akkor megkapom azt, ami leírja a boldogság értékét. Az ideális az 1-es érték, de persze azt csak a végtelenben érheti el.

Szóval ha a vágy (külsőségek, libidó, perverzió) mondjuk 0.85, az érzelmi kötelék (törődés, humor, temperamentum) 9.2, és a szociális faktor (baráti kör, érdeklődés, önállóság) 0.7 akkor könnyen megkaphatom, hogy a jelöltem 1:5.474 arányban megfelelő a számomra.

Külön-külön milyen jó értékek, de összesen mégis alig több mint a fele az 1-nek.

Ok. Idealizáljunk. Legyen 0.9x0.9x0.9.

Az is csak 0.729. Alig több mint 2/3-ad.

Igen tudom. Ilyen aránnyal országot lehet igába hajtani, de kapcsolatban ez 27.1% értetlenkedés, veszekedés, félrenézés.

Szóval az egészet összegyűrhetem a csába és landolhat a kukába, mert bukik a képlet, és vele veszik a tökéletes élet.

Akkor mi van?

Kell lennie még egy ismeretlennek. Egy olyan elemnek, amit hozzá adva az egészhez úgy elviszi mint kígyó Évát a rengetegbe.

Mert hát csak az van. Az ismeretlen. Az ismeretlen megmagyarázhatatlan léte. Annak ami izgalmas és vágyakozással tölt el, de ha már ténnyé alakul akkor egyenlő a paradicsomból való száműzetéssel.

Tűz kialszik, itt maradtunk a százalékainkkal mind a ketten.

De ha valaki nem hülye, akkor él a kárhozottak reményével. A kíváncsisággal és a mindig megújulás lehetőségével. Azzal ami nem hagy belefáradni a tökéletlenségbe és az elérhetetlen magasságok illúziójába.

Tiszta matek. De már elegem van a számításokból és vonz az ismeretlen.

Szedek egy almát, beleharapok, és amíg élvezem az édes-savanykás ízeket, elmerülök a szemeiden, ahogy harapod a másik felét a gyümölcsömnek.