Pinceajtó

5 perc. Talán ennyit sem adott, hogy leérjek a pince vaskos ajtajáig. Épp csak felkapok valamit, semmi fehérnemű csak egy lenge ruha.

Szaladok a végtelennek tűnő lépcsőkön, de Uram így is gyorsabb volt, már ott vár.

Végigmér semmire sem utaló tekintetével, a vaskos ajtót kinyitva betessékel a sötét, dohos folyosóra. 

Kezeivel pár másodperc alatt felfedezi testem, érzi a fehérnemű nem létet, de nem szól. Megfogja meztelen vállaim, határozott érintéssel kényszerít térdre.

Gyors mozdulatokkal szabadítja ki nadrágjából már meredező farkát.

Megfogja fejem nem túl lassan, nem is kapkodva tolja számba, míg már makkja torkomat simogatja, míg tövig elmerül ajkaim között.

Egyre gyorsabb ütemben mozog, nyelvemmel próbálom körbeölelni, egyre mélyebbre szívni, hogy farka minden pontján érezze ölelő szám.

Érzem, ahogy egyre jobban feszül, ahogy egyre közelebb érkezik a pillanathoz.

Nem adja nekem gyönyörét, nem engedi bele magát a számba.

Kihúzza farkát, ebben a pillanatban pedig az arcomon érzem, ahogy rám löveli minden csepp gecijét. Hajamba törli megkönnyebült farkát a következő percben pedig már csak a kapunyitó éles hangját hallom…