Igazából semmi

Azt mondom semmi.
Mikor csendben fekszek melletted, és a szemeid engem pásztáznak hogy valahogy megfejts. Vágni lehetne ezt a csendet, de valahogy mégis van benne valami kényelmes.
Semmi.
Mikor ébreszteni próbálsz, én meg minden fegyveremmel ellenállok, és elkésel miattam mindenhonnan.
De még mindig semmi.
Mikor az hogy ritkábban írok nem azt jelenti, hogy nem érdekelsz, hanem azt hogy túlságosan is rólad szól minden napom összes cselekvése, és már ígyis veled voltam egész nap lélekben.
Semmi.
Akkor szoktál legjobban szorítani mikor semmi.
Semmi.
Mikor végre már te is a minden helyett semmivé foszlasz bizonytalanságomban. Remegünk együtt abban a nagy adag semmiben, és mégis valami.
Semmi.
Mikor végre a semmiből felkelve, hirtelen minden leszel.
Azt mondom semmi.
Mikor minden, de minden.
Minden rendben volt.