Blog - Brill

Ne bőgj!
Az előbb kaptam egy levelet gazdámtól... Most azt érzem a helyemen vagyok...Jobb helyen nem is lehetnék. Ismered az érzést amikor úgy feszít belülről a boldogság, hogy legszívesebben kikiabálnád a világba? Hogy mindenki lássa, hallja mert nem tudod egyszerűen magadban tartani? Most ezt érzem. Egy az egyben másolom ide gazdám levelét, mert ennél nagyobb dícséretet, elismerést, figyelmet, azt hiszem soha senkitől nem kaptam. Ő az egyetlen aki igazán lát engem és én hihetetlenül hálás...

Tartsál meg a tenyereden
Tartsál meg a tenyereden Hogyha mélybe szállnék Marasztaljál e világban Ha kísértetté válnék Hangod legyen a palástom Szemed fénye fáklyám Ölelésed melegében Elbújhassak árván Tartsál meg a tenyereden Hogyha mélybe vágynék Ne engedd, hogy elragadjon A rideg, sötét árnyék

Az ördög utánad tolja talicskán is...
Sokszor kísért a gondolat...mi lett volna ha... Harminc évvel ezelőtt volt valaki..egy akkor fiatal férfi..akivel valami elemi erő és vágy húzott minket egymás felé..de annál több sose történt minthogy hónapokon át minden éjjel ha dolgoztam, odalépett mögém átölelt és csak csókolgatta a nyakam..néha órákon át... De valamiért egyikünk sem lépett...nem ment tovább a dolog. Pedig nagyon vágytam rá. Még verset is írtam róla:) "Fel-fel hasít a kín testemben szerte árad izzó tűzzel...

Lélekszilánkok
Megfagyott, Elhagyott Szívemből kivágott egy hatalmas darabot Elveszett, Itt hagyott Lelkemben nincs más csak vérző cafatok Rémálom, Látomás Testemen fájdalmas hiányod árad át Sóvárgás, Félelem Valahol eltűntél, azóta magamat nem lelem Rettegés, Gyötrelem Semmivé lettem én, de neked ez győzelem Mosolyog, Kinevet, Súlyos láncként tart fogva a szeretet Visszatér, Felemel Mint egy zokogó gyermeket, lelkével átölel...