BDSM és a film

Néhány film megértéséhez vagy félremagyarázásához, mármint, hogy teljesen kibontsuk a történetet egy üveg bor mellett, szükség van alapfokú BDSM ismeretekre.

Emlékszem, hogy jó sokszor láttam már a Ponyvaregény című filmet, de nem értettem Zed és Maynard szubját, a bénát. Egy csomó kérdőjel maradt bennem a film után ezzel kapcsolatban. Valamiért azt gondoltam, hogy szabadulni akar, mert ki akarna egy ágyneműtartóban, vagy hol élni. Talán nem is lett lezárva a története, mármint, hogy egyáltalán mi történt vele a végén. Persze ahogy megmártóztam a BDSM-ben, megvilágosodtam az indítékairól és megmosolyogtam a tudatlanságom.

Hasonló értetlenséget tapasztaltam magamban néhány napja, amikor sok év után újra megnéztem az Az utolsó cserkész című filmet. Amikor kb. 20 éve először láttam, teljesen egyetértettem, azzal, hogy Joe Hallenbeck (Bruce Willis) szó nélkül pofánveri Calvin Baynard szenátort, amikor azon kapja, hogy egy kikötözött lányt ver. Ezt annak idején teljesen jogosnak és helyénvalónak éreztem. Amikor a napokban újra láttam ezeket a képsorokat ambivalens érzéseim támadtak. Az embert továbbra is gusztustalannak találtam, de hasonló helyzetben elvárnám, hogy tisztázzuk a konszenzus lehetőségét mielőtt verekedni kezdünk. De most tényleg! Békésen pálcázom a szemem fényét, erre rámrúgja az ajtót egy sűttparaszt és szó nélkül, tudatlanul megfejel anélkül, hogy firtatta volna a korrektség lehetőségét! Értem én, hogy a film dramaturgiája ennyit enged meg ééés hogy ez az egyik alappillére az egyébiránt is rohadék ember személyiségének éééés értsem úgy a jelenetet ahogy a széles néptömegek, de a helyzet az, hogy az igazságérzetem berzenkedett egy cseppet ezen az apróságon.

Vagy érdekességen.

Vagy min.