Otthon kéne már lenni
Lennék már otthon, tisztán, megfürödve, helyemet elfoglalva, a kanapé elött a padlón. Alattam a pokróc, érzem a törődését. Kezeim, lábaim ragasztószalaggal, összekötve, szám leragasztva. Tág szemekkel lesném az ajtót mikor nyit be életem értelme!
Kellemes várakozás...Tudom ma már semmi dolgom, csak várni türelmesen, nem mozogni, elcsendesedni, elmélyülni magamban, és az egyszerű feladatomban...
Elképzelem mikor végre itt lesz, leül majd fölém, leveszi csizmáját, zokniját, és lágyan...