A Dominancia típusai

A domináns embereket is több csoportra lehet osztani, mint ahogy az alárendelődő személyeket is. A kategóriák között persze lehet átfedés és több szerepben is jól érezheti magát az ember, de alapvető eleme minden szerepnek az empátia és a másikra való odafigyelés.

A klasszikus Dom az , akit a legtöbben elképzelnek, ha a „domináns” szót hallják. Határozott, kontrolláló, de nem feltétlenül kegyetlen. Meghatározza a játékszabályokat, és gondoskodik arról, hogy azok be is legyenek tartva. A dominancia itt nem durvaság, hanem stabil irányítás.

A Mester vagy Úrnő egy sokkal formálisabb típus , szinte ceremoniális viszonyban áll a szubmisszív partnerével. A kapcsolat gyakran mélyebb elköteleződésre, hosszú távú dinamikára épül. Itt megjelenhet a Total Power Exchange (TPE), amely során az alávetett fél teljes kontrollt ad át a domináns félnek, a kapcsolat szinte minden aspektusában – nemcsak szexuálisan, hanem akár a mindennapi élet más területein is.

A Daddy / Mommy Dom szerintem a leginkább kedvelt típus. Olyan domináns személyek tartoznak ebbe a kategóriába, akiket a védelmező, szeretetteljes, felelősségteljes szavakkal lehet jellemezni. Kontrollt gyakorol, de nem elsősorban büntetés vagy keménység által, hanem érzelmi biztonságot, stabilitást és határokat ad. Fontos , hogy itt a sub fél nem szó szerint gyermek, hanem egy pszichológiai térben vesz részt, ahol leengedheti a felnőtt felelősségeket, és biztonságban érezheti magát. Aki „little”-ként azonosítja magát, az nem feltétlenül játszik más életkort, ez inkább egy pszichológiai regresszió. Gyakran olyan suboknál jelenik meg ez az igény, akiknek az ellenkező nemű szülő vagy nem volt jelen, vagy pedig nem olyan minőségben, ahogyan azt szerette volna. De fontos, hogy ez egy érzelmi-pszichológiai állapot, nem pedig színjáték.

Sokszor keverik a little szerepet az age play-jel, de ezek nem ugyanazt jelentik, még ha néha átfedés van is közöttük.

Az age play vagy korplay tudatos és szerepjátékos életkor-váltás, ahol a résztvevők egy más életkort játszanak el (valaki 5 éves gyermekként vagy tinédzserként viselkedik, öltözködik). Lehet önmagában is fétis (az életkori dinamika), vagy lehet része nagyobb BDSM-képnek.

Egy little olyan, mint amikor felnőttként hazaérsz, leveted a cipőt, és biztonságos térbe lépsz, ahol „csak gyerek akarsz lenni” – de nem játszol konkrét szerepet, egy age player viszont úgy lép be egy színpadra, hogy azt mondja: „Ma 6 éves vagyok, és a partnerem az anyukám.” — ez egy játék.

Aztán vannak a vadász típusú domináns személyek, ahol a hódítás élménye van a fókuszban. Intenzív, szenvedélyes, gyakran gyors és impulzív játékmeneteket kedvel. Rövid, de mély nyomot hagyó interakciókat preferál – inkább vadász, mint gondoskodó fél.

A szadista típusnál a fájdalom, mint örömforrás jelenik meg nála – természetesen konszenzusos keretek között. A fizikai intenzitás itt nem kegyetlenséget, hanem tudatos játékot jelent. A szadista domináns figyeli a partner reakcióit, és az élvezet határait tiszteletben tartva formálja az élményt.

6. A Tréner vagy tanító típusú domináns személyek a fejlődésre és a formálásra helyezik a hangsúlyt. A „kiképzés” során szabályokat, szokásokat, akár viselkedésmintákat tanít a subnak. Strukturált, célorientált, és gyakran hosszú távú kapcsolódást keres. Ezt a típust nagyon szeretik a megfelelési kényszerrel rendelkező subok, akik gyermekkorban azt élték meg, hogy csak akkor szerethetőek, ha "ügyesek", "okosak".

A Szcenárió-vezérelt domináns személyek a kreatív szerepjátékokra koncentrálnak és ők rendezik meg a játék dinamikáját, legyen az tanár–diák, főnök–titkárnő vagy bármilyen más szituáció. A dominancia itt dramaturgiai eszköz is és általában csak a szexualitás terén jelenik meg.

John Bowlby kötődéselmélete szerint a biztonságos kötődés olyan "bázist" nyújt, amelyből az egyén bátran felfedezhet – akár a saját vágyait is. A domináns fél ilyen bázisként funkcionálhat, különösen, ha jól olvassa a partner igényeit és határait.