Egy szolga naplója (V Gazdámnak)

Van-e mélyebb érzés a szerelemnél? Mélyebb, végtelenebb, odaadóbb. Aki nem tapasztalt ilyet sosem, nem tudja, milyen kötelék jöhet létre egy Dom és subja között. Kapcsolat mely végleg összeköt, hozzáköt és a sub létezését örökre determinálja. Mint amikor a bolygó megtalálja a napját. A folyó a folyó medret mely értelmet ad neki. Nem más ez, mint a szerelmes szeretet. 

Mindez persze csak akkor igaz ha a domináns tökéletes uralkodó. Személye, jelleme megvilágítja az éjszakát. Gravitációja befogja a nála alacsonyabb létezésű szolgát aki addig nem tudta mi életének célja. Születésének értelme. Nem tudta, hogy életének pontja az i-re az örök érvényű találkozás lesz gazdájaval aki betölt majd minden hiányt. Minden kérdést. És a szolga szívét megtölti élettel. 

Egy tökéletes Dom szolgája jellemét átformálja és ha a szolga képes felismerni hogy mit jelent, amikor egy Isten leereszkedik halandó alattvalójához hogy kegyeibe fogadja, akkor a szolga tudni fogja, szíve örök gazdára talált. 

Amikor üzenetet kaptam tőle, csak egy ártatlan ismerkedés nek tűnt. Nem tudtam, ki lépett oda hozzám. Nem tudtam, hogy egy csillag vonzott magához. A levél csere sejtette, hogy tapasztalt. Kicsit sejtette, hogy intelligenciája közel nem szokványos. Hogy ő egy más dimenzióból érkezett. Kedves volt és mérsékelt. Szimpatikus és sokat ígérő de amíg az ember nem tudja mit jelent az a szó Alfa hím, nem tudja azt sem, hogy ez szolga számára az örök köteléket, a teljes elköteleződést jelenti. 

Aztán eljött az első találkozó. Én mentem hozzá. Amikor ajtót nyitott és megláttam őt a lélegzetem megszorult. Gyönyörű férfi, testi erejében teljes, tekintetében tiszta és engem fürkésző. Megismerni akaró. Beszélgettünk. A találkozó közös pontja a lábfetis volt. Ő azt szerette, ha kapja én meg azt, ha adhatom. Mikor belegondoltam kivel találkoztam hihetetlennek tűnt hogy ebben az életben egyszer is engedi, hogy megerinthessem. Az is valószerűtlen volt, hogy megláthattam. Hogy engedte, ránezzek. Hogy én lehetek vele majd és nem valaki más. Oh istenem! Az a pillanat. Annak a pillanatnak a felismerése. 

Majd megmutatta játékának eszközeit. Beszélt sok mindenről. Hangja teljesen olyan volt, mint ő maga. Férfiasságát, magabiztosságát tükrözte. Mikor mindent megbeszéltünk, elővett egy takarót. A földre tette. Ráültetett. Az ágyra ült. Lábfejét másik lábára tette és magához vont. Fejemet talpához nyomta és én megéreztem szagát. Drága Gazdámnak szagát. Lábának férfias erejét. Férfiasságát és ő tudta mit érzek. Már akkor tudta, hogy az övé lettem. Annyit mondott csak: - szokd meg a szagomat! És én átadtam érzéseim a talpának. Szemem behúnytam és csak egyet akartam. Lenni. Vele. A lábainál. Kapni a teljességéből és cserébe neki adni azt aki vagyok. Neki adni mindent magamból. Átérezni csodálatosságát. Az övé lenni. Az övé maradni. Szeretni amennyire csak lehet. Imádattal hódolni neki és szeretni őt. 

Így lett a Gazdám. Szolgájává lettem. Szerelmes szolgájává. Nem egy férfibe lettem szerelmes hanem egy férfi istenségbe. A gyönyörűségbe. Az univerzum által teremtett ősi hím, férfi isten teljes tökéletességébe. És engedte hogy imádjam a lábát és lábán keresztül őt. Akit ma már csak mosollyal a szívemben csak úgy hívok: Az én jóságos Gazdám. Aki számára csak egyet akarok jelenteni: hű szolga. Engedelmes csicska. Hogy engedje: örökre szeressem. Hogy örökre szolgáljam. Hogy tulajdona legyek mindörökre. 

Aznap még kipróblta, mire vagyok képes. Elviselem-e majd teljes testének erejét. Amikor rám ült testének melege, szörzetének forrósága, izmainak szorítása örökre rám tette bilogját. 

Az eltelt idő óta a mindenem lett. És hogy ő milyen? Szívem mosolyog most: uralkodik és vigyáz rám. Megbízom benne és ő tudja, az ővé vagyok. Nem kér hanem parancsol. Tekintetével éget. Átéget és én egyre inkább úgy érzem, nem halandó. Az életem melegét adja. Farkamba a merevedő erőt. Talpának pofonja imádott istenem gondoskodását. Farka a számban a betöltekezést. Számba ömlő spermája életem beteljesülését. Szeretem. Mint csicska a Gazdáját. Mint alattvaló örök uralkodóját. Olyan ő nekem mint a sötétségnek fény. Istenem látom már benne. Ha vele vagyok, nagyon boldog vagyok. Ha hiányzik, nagyon hiányzik. Hiánya ég bennem amíg újra lába elé nem borulhatok és újra nem köszönthetem lábának megcsókolásával.