Senki nem tartja nyilván életünk során hány nemet és hány igent mondtunk és nem tartjuk azt sem számon, hogy a döntéseink mindig abba az irányba vitték-e életünket, amerre tartani akartunk.
Amikor igent mondtunk valóban azt gondoltuk helyesen cselekszünk, vagy csak olyan sokáig éreztük valaminek a hiányát, hogy gondolkodás nélkül azonnal akartuk. De vajon mindig azt és akkor kaptuk-e amikor akartuk, vajon a boldog igen nem változott-e keserű érzéssé.
Amikor nemet mondtunk vagy nemet mondtak nekünk ami fájt akkor nem kerültünk-e el valami olyat amit ma visszagondolva nem akartunk volna átélni.
Mondtunk-e nemet olyankor amikor időt és energiát kellett volna fordítani a kapcsolat fejlesztésébe, de nem tettük.
A vágyaink nagy része ha őszinték vagyunk a lehetetlen határán járnak és megvalósulásuk is kétséges, de gyerekesen ragaszkodunk hozzájuk, mert a személyiségünk a vágyainkban tárgyiasul.
A vágyak megvalósulása azonban nem lehetetlen, de ekkor is szembesülhetünk azzal, hogy a megvalósulás nem katarzist, hanem unalmat, megérkezettséget vagy egyenesen undort vált ki.
Mindig megvan akivel megélheted a vágyaidat vagy aki veled akarja megélni, de az esetek többségében , nem egy univerzumban vagytok.
Megvan az a 20-as lány aki a szelíd védelmemre vágyik, megvan az a 40-es domina aki felszabadít a saját lelkem nyomása alól, megvan az a 30-as transz akivel szívesen buliznék. Mindenki megvan itt a szemünk előtt de a saját gátjaink, a félelmek és sokszor a lelkünk kapzsisága elfordítja őket tőlünk őket. Mert nem találtuk a szót a mosolyt a pillanatot ami a csalódottságot boldogsággá változtathatja.
Mi pedig a béka perspektívánkban nem látjuk azokat a boldog pillanatokat amit kapunk másoktól de kívül esnek a vágyhatárainkon.
Hozzászólások (0)