A kőfalak leomlanak....

Amikor pár hónapja beléptem ebbe a világba tudtam hogy változás elé nézek. Tudtam hogy nem lesz könnyű és talán félnem kell a jövőbeli magamtól.

Először magányosan bolyongtam, majd barátaim lettek. Olyanok akikre mindig vágytam, akik nem kiszolgálni akarják büszkeségemet, akik mögé látnak lelkem paravánjának.

A változás jó, de nehéz is mert a barátaim a szemembe mondják hogy évtizedes hazugságaim magamról a társadalmi megfelelés érdekében, az üldögélés a mocsárban már nem érvényes.

Évtizedes tabukat döntenek meg bennem, lehántják a mocskos rétegeket rólam és lassan lassan előkerülök Én.

Naponta ezer kérdés és válasz amit már régen tudok magamról de a mélyből csak az a néhány ember hozza felszínre aki igazán törődik velem.

A mindig magabiztos a környezetét stabilan uraló személyiségem valójában szereti az alávetettséget.

A nőket bálványozó és minden nap kívánó férfi, nem véletlenül néz régóta férfi és crossdresser pornót, hanem azért mert valójában biszex beállítottságú.

A mindenkinek segítő vidám férfi valójában a nárcisztikus személyiségét éli ki, a központi szerepet élvezi. szerencse hogy eddig senkiben nem tett kárt.

Miközben folyton változom még rengeteg válasz nélkül maradt kérdés között vergődöm, egy olyan lapon írom ezeket a sorokat, ahol nem rökönyödik meg senki. Ahol azt mondják fogadd el, itt nem szégyen semmi, itt magad lehetsz.

Én pedig folyamatosan finomítom a profilomat és más szemmel látom a világot, elvesztem a rózsaszín hazug ködöt magamról.

Az első írásom címe "Nem félek" volt.

Most amikor lelkemben kőfalak omlanak le, Újra írhatom NEM FÉLEK.