A pixie számomra legfontosabb része a blogfal. Amióta itt vagyok én is kiengedem gondolataimat, magamról, az álmaimról vágyaimról.
Érdekes hullámmozgás figyelhető meg cserélődünk, akik három hónapja voltak aktívak azok most háttérbe húzódtak. Talán fogynak az aktív gondolatok, vagy itt is működik a generációs elv és a régebben regisztráltak most minket figyelnek. Én is érzem fogynak a mondanivalók és már nem érzek olyan késztetést az átadásra.
Igaz közben könyvtárnyi levelezést folytatok pixie lakókkal olyan személyes témákban amelyek nem publikálhatóak.
De az íróknak felelősségük is van és ezt ne engedjük el. A leírt szó erő, itt mindnyájan tudjuk mit jelent ez mert mindenki az erőnek valamely oldalán éli életét.
Tehát az írónak itt is van felelőssége mert akárhogyan is de determináljuk írásainkkal a pixie olvasó tagjait.
Nem írhatunk bármit, nem bánthatunk meg embereket vagy a közösségből bárkit. Erről persze Lana gondoskodik, de legyen saját iránytűnk és akkor nem kell kimoderálni az írásainkat.
Néha olyan kapcsolódások jönnek létre amelyek kimondottan kozmikusak, egy fantáziámról olyan érzés jött át mintha valakinek az agyából sugárzott volna és én csak a kéz voltam a mely formába öntötte.
Szerencsém volt a gondolat nem volt bántó vagy ártó szándékú és így nem tettem kárt senki lelkében.
De lehetett volna másképp.
Író vigyázz figyelnek rád a neved nem fog szerepelni a könyvtárak polcain, de itt és most számít mit írsz mrt valahol a távolban egy spirituális egyezés okán akár kárt is okozhatunk.
Hozzászólások (5)
Amikor hazaértem egy Nekem kedves Pixie lakó akivel figyelünk egymásra feltett egy kérdést amely elgondolkodtatott de tisztáztuk nem Ő bántódott meg csak felvetül benne egy érzés.
Aztán láttam egy reakció blogot amit nem találtam. Ekkor ijedtme meg hátha valakin keresztül gázoltam a közlésvágyam kérlelhetetlen nárcizmusával.
Szerencére ez nem következett be de jelzést gyújtott bennm ez a blog a kifejeződése
Az én idézetem a Kis hercegből származik közismert mondat
"Felelős vagy azért akit megszelíditettél"
Itt akik megérintjük egy mást gondolatainkkal felelősek vagyunk egymásért is . Bármilyen sziruposan is hangzik
Hogy valaki időt és energiát szán arra, hogy erről írjon egy blogot.
Talán túl sokszor futottam bele manipulatív emberekbe, akik álarc mögé rejtik magukat. Túl sokat figyeltem és elemeztem őket, próbálva megérteni a miértet, és közben elfelejtettem megkérdezni magamtól, hogy én vajon jót teszek-e magamnak ezzel?
Vagy amikor már azon kapja magát valaki, hogy egy-egy gázláng után a saját valóságában sem biztos. Mert ha nincs határozott meggyőződésed, bizonyítékod, logikád, önbizalmad, intuíciód, amiben tényleg megbízhatsz, akkor elérte célját.
Azt hiszem, rossz tapasztalatból mindig akad, a jók viszont ritkák, talán ezért is becsülöm annyira, amikor valaki jót akar, és tényleg tiszta szándékkal közelít. Régebben olvastam egy posztot, nem itt, de ez volt az az idézet: Úgy bánj a barátnőddel, ahogy szeretnéd, hogy a lányoddal bánjanak...
És ez valahogy nagyon megmaradt bennem.
De felmerül egy kérdés:
A kommentelők felelőssége.
Vélelmezem, aki blogot ír, az talán bízik magában annyira, hogy felelősséget is tud vállalni azért, amit közzétett. A kommentelők viszont sok esetben nem. Illetve nem annyira mélyen, hiszen csak reagálnak.