Hullámlovas

Megfogadtam, hogy hajnalban nem írok, mindig zavaros és sötét gondolataim támadnak.

De ma tiszta a fejem, még őrzöm szellemi és fizikai integritásom, amelyet Tőled kaptam néhány napja.

Már ismerem a folyamatot, akár egy-két hétig is független vagyok, proaktív, ötletekkel telt, kreatív énem tombol az alkotás tüzében. aztán egy nap a tükör előtt állok és magamat nézem, képzeletem elindul és talán a kezem is magam felé fordul, de még nem érzem helyesnek és néhány pillanat múlva visszatérek mindennapjaimhoz.

De csak egy-két nap kell hozzá, hogy éjjel felriadva érezzem kezed, tested, és fölényed.

Utána lassan süllyedek a vágy mocsarába minden nap jobban és nő a távolság közted és köztem. Nő a vágyakozás irántad.

De az idő még nem jött el. Lassan nem tudom megtagadni magamtól magam és szégyenpírral az arcomon csukott szemmel képzelgek.

Állandóan az Sms-t várom az időponttal, amikor újra átadhatom magam és újra átadod magad.

Amikor üzensz akkor kamaszos izgalommal díszítem fel magam, elegáns külsőt öltök és megpróbállak újra elhódítani, kívánatos akarok lenni Neked és kéjjel teli szenvedés nyomán visszanyerni néhány hétre újra magamat, ebben az örökös hullámzásban.