Ismét mancs

Tegnap ismét mancs volt. Nekem a második. Az elsőről szenvedéllyel írtam, mert lenyűgözött és felcsigázott, az újdonsága a különlegessége, pezsgő hangulata.

A tegnap más volt, nem volt ismeretlen hiszen már többekkel ismerősként találkozhattam.

Remek volt, mert megismertem személyesen azt akivel eddig csak leveleztünk és jót beszélgettünk.

Különleges élmény amikor leülsz valaki mellé és a különleges utazási élményektől eljutsz az AI promptolásának aktuális kérdéseihez.

Ha filmrendező lennék tökéletes vágóképeket alkothatnék meglepett pillantásokról, összehajló fejekről, de nem tudnám megörökíteni, formába önteni a hangulatot az ízt az illatot amely ezt a társasági eseményt is körüllengte, és bár sok ismerős eleme volt de mégis kaptam ismét valami újat.

A fő téma a tabuk voltak. Ki gondolná, hogy ebben a felszabadult és millió réteggel felszabott közegben is érthető és fontos téma mit szabad mit nem, kinek meddig terjed a belátási képessége, főleg amikor elragadtatott lelkiállapotban van akkor képes-e a kontroll gyakorlására.

A téma kibontásakor rendszerezhetünk. kialakulhat tárgyi tudásunk erről a bonyolult világról és mindenkit hozzásegít félelmeinek leküzdéséhez, vagy éppen vágyainak erősítéséhez.

Ha most egy anonim függő csoportban ülnék azzal kezdeném -Blumin vagyok, függő.- Igen függővé váltam, újra és újra át akarom élni az élményt a közvetlen kapcsolódás lehetőségét, a gondolatok szárnyalásának varázsát, és igen a figyelő tekintetetekre is vágyom.

Most hajnal van, az emlék még friss és várom a következő találkozást, a következő érdekes témát az ismerősökkel való személyes kapcsolódást.