Ellenpontok

Az életemet az ellenpontozás irányítja mostanában, vagy mindig. Korán ébredtem és jó lett volna még aludni egy nagyot. Az ellenpont, a rajongás után miért következik kis zuhanás, a reménykedésbe mindig vegyül egy kis pesszimista gondolat. Az egyedüllét társaság igényt generál de a társaság után jól esik a magány.

Mostanában van időm magammal foglalkozni, de vágyom arra, hogy mással törődhessek.

Le akarom söpörni magamról a múlt porát, de néhány porcica mindig visszatér és prüszkölésre ingerel.

Vágyom arra, hogy magasabb kapcsolati szintre lépjek szellemileg de félek a kudarctól.

Szeretnék magasabb fizikai szintre lépni az alávetett személyiségemmel de nem merem a gyeplőt teljesen kiadni a kezemből.

Szeretnék domináns lenni de az ilyen irányú vágyaim (pl hölgyek viselkedés kontrollja, apa-lány játék, öltöztetés, ruhaméretvétel) gyerekesnek tűnnek nem dominánsnak.

Így tovább és az ár-apály vonzásban attól félek elveszek majd és nem lesz aki keres aki meg akar találni, akinek hiányoznék.

Ez egy hajnali írás , sötét van. Ne írjatok blogot sötétben