Egy sötét szobában térdelek, az időérzékemet már elveszítettem és a fülemben csak a pulzusom dobbanásai visszhangzanak.
Térdelek, a térdem már nem fáj, nem érzékelem, elzsibbadt.
Várlak.
Hiszen ígérted.
Reménykedek hogy mielőbb belépsz.
Felismerem-e az illatod?
Megismerem-e lépteid?
Ha hozzám lépsz vajon magad fölé emelsz-e
Szolgálsz-e?
Vagy eltiporsz?
Akkor boldogan szolgállak.
Vagy várlak tovább időtlenül megdermedve?
Hozzászólások (0)