Filmek érzések 

Nemrégiben kellemes beszélgetést folytattunk többekkel a Jókislány és a Titkárnő című filmekről. Abban állapodtunk meg hogy ezek fontos filmek és szerintem jó feltártuk a dramaturgia által megjelenített karakterek tulajdonságait is.

Tegnap film klubban voltam (MOF) most először. Aki járt már premier előtti vetítésen, ahol a film után beszélgetés folytatható az alkotókkal vagy kritikusokkal szakemberekkel, azok nem csalódtak a tegnap estében sem. 

A film a Szexterápia -eredeti címe Kis Halál- egy 2014 ben készült kicsit gunyorosra dramatizált ausztrál vígjáték.

Jól szórakoztam rajta - a videán elérhető- de nem szeretnék 1,5 óra film naplót írni.

Jól megkomponált párkapcsolati zűröket mutatott be és végig lehetett követni a kommunikáció hiányából vagy akár a saját családi koordinátáink rossz meghatározásából fakadó, megoldható de néha megoldhatatlan problémákat.

Ami engem lenyűgözött az a film után következett. Szakember moderálta beszélgetés kezdődött mindenkinek volt hozzáfűzni vagy kibontani valója és a moderálás során a lényeges filmrészletek valamint a spontán gondolatok egységbe simultak., érthetőbbé téve a film mondanivalóját és talán kicsit a saját életünket is. 

Kicsit egy egyetemi vitakörre emlékeztetett és élvezni lehetett a gondolatok szabad szárnyalását a befogadás szellemét. Ez egy elfogult írás, személy szerint nagyon élveztem a hangulatot és jól esett másokra figyelni más és más szemszögből vizsgálni azt a nagy misztikumot amely a kapcsolatokat határozza meg. 

Sokszor előkerül az hogyan lehet új utakat keresve ennek a közösségnek a tagjává válni, többször írtam -mint lelkes kezdő- hogy egy világ tárt kapukkal vár, de belépned neked kell.

Tegnap este egy újabb kapun léptem át.