Megint a hierarchia

(Reakció erre: Határátlèpès Csepi módra)

Az egész életünk a hierarchia szorításában folyik. Ki végzett előbb ki milyen rangsorban előz meg. Kit neveztek ki föléd, ki van alattad? A hierarchia hivatalos és informális is lehet bonyolult viszonyrendszerben függünk egymástól

Az életben már az óvónéni is hátrasorolódik ha a dadus több sütit ad. Nem mindig bírjuk és sosem szeretjük.

Akkor átlépünk egy másik világba, látszólag könnyű egy regisztráció és kész hipp hopp itt vagyunk. Van egy álmunk szabadulunk a gyűlölt hierarchiától, itt mi döntjük el kit fogadunk magunk fölé, mikor és miben. De kétségeink támadnak évtizedes tanult, rögzült szocializáción kell túllépni, vajon sikerül-e vajon jól döntöttünk-e, kettős szorításban vergődünk vágyunk és múltunk között, nem tudjuk ki is vagyunk igazából. De ez itt a szabadság földje tehát megosztjuk kétségeinket, a magunkban forgatott gondolatainkból feltárunk ezt azt.

Sokan szólnak hozzá és tanácsok röpködnek, örülünk jó helyen vagyunk.

De a hozzászólás folyamban kiderül vannak akik itt is a hierarchia hívei, ki jött régebben, kit fojtogat az élet erősebben, ki az aki csak kamus, ki az aki csak szemlélő?

Máris egy sötét sarokban rettegünk mert itt is van rangsor és van aki figyelmeztet rá, talán olyan is van aki érvényt is szerez neki.

De vállalom hogy kamus vagyok vállalom hogy szemlélődő vagyok, vállalom hogy nylon bdsm hívő vagyok, de akkor is itt vagyok engedek vágyaim szívóhatásának és nem félek nem szégyenlősködök, átlépek több mint hat évtized nevelésén, és rezsim szemléletén.

A magukat a hierarchia csúcsára képzelőknek egy párbeszéddel üzenek.

-Hiszel istenben?

-Igen.

-Bizonyítsd!