" Civil önérzet"

Olvasom a bejegyzéseket és úgy látom ma az önvallomások napja jött el.

Akkor én is. Tegnap éjjel elszakítottam az utolsó köteléket, amely férfiként egy "civil" nőhöz kötött (Civil ld. nem BDSM).

Az elmúlt napokban sok szó volt normákról etikáról, belső értékekről és miután itt megjelentem és elkezdtem egyfajta önterápiaként beilleszkedni a pixie világába, rá kellett jönnöm, hogy az ún. polgári elfogadott normák némelyike mennyire kisszerű, önző, álságos. Mennyire szelektív az emlékezet, akár két év alatt is eltorzul a tükör és valami "polgári" zagyvasággá alakul át. És amikor az egyetértés megszűnik csak a hibák maradnak, mindaz ami remek, felemelő, vicces volt az eltűnik mint a szétpukkant buborék.

Az állítólagos normál erkölcs olyan tőke kamatait akarja beváltani amely nem létezett, emiatt nem is termelt hozamot, de most elvárássá válik. Már nincs szükségem ezekre az elviselhetetlen terhet jelentő bármikor szétrobbanó színes buborékokra.

Rátok van szükségem a nyílt beszédre, egymás iránti tiszteletre, az elfogadás méltóságára, tiszta szóra és hazugság nélküli kapcsolatokra.