"Mancsoljunk"

"Mancsoljunk" mondják a kismackók a mesében és elkezdenek játszani, fejlődni, felnőni.

A tizenharmadik "mancson" jártam, most először. Rajongója vagyok új élményeknek és ez az este méltán váltotta ki rajongásomat.

Beléptem egy olyan közegbe ahol a régiek és tapasztaltak, helyet szorítottak nekem, aki csak most érkeztem és naiv tudatlansággal bámulom ezt a világot.

Komoly ívű beszélgetést folytathattam azzal, akivel eddig csak kommentekben mértük össze gondolatainkat és kiderült, hogy egymás mellett ülve is értékazonosság áll fenn.

Ifjú hölgyek beszélgetés foszlányaiból ismertem fel, hogy valójában nem csitrikkel, hanem tudatos nőkkel találkoztam.

Egy téma körül kialakított beszélgetés során a "kemény mag" mint újat is meghallgatott és éreztem támogatásukat.

Új ismerősre találtam akivel a korkülönbség ellenére remek vágás, védés, viszontvágás párbeszédet folytattunk talán nemcsak az én megelégedettségemre.

Örülök, hogy kibújtam a nicknevem biztosította anonimitásomból, vállaltam arcomat és személyiségemet.

A virtuális világban való bóklászást úgyis sokszor bíráljuk, tehát sok embert láttam aki bátorságot vett kibújni a képernyő mögül és hagyományos kapcsolatba lépett másokkal.

Ezért tehát én azt mondom mindenkinek aki eddig nem tette "mancsoljunk" amikor csak tehetjük.

A névadóktól elnézést kérek a torzított kifejezésért, számomra a "mancsolás" kézfogást kapcsolatteremtést jelent, s ennek a szinonímának a tegnapi rendezvény tökéletesen megfeleltethető volt.