Nő Királykék Aranyban 

Egy kis forgatható emelvényen állsz előttem, egyetlen ruhadarabod egy aranyszínű trottőr sarkú estélyi cipő.

Szeretem a trottőr sarkat, aki kitalálta kímélni akarta a női lábat de mégis megmutatja a csodás arányokat a boka emelkedését és a vádli így is csinosan megfeszül. Ámde nem kényszeríti tíz centis béklyóba a tűsarok a nő lábfejét.

Elgondolkodva futok végig tekintetemmel alakodon, alakod telt de teljesen arányos ha mozdulsz akkor elősejlenek izmaid és apró rezgőkéid is pajkos táncra perdülnek. 

Kicsit kényelmetlen neked az emelvény bár nem magas de mégis úgy érezheted, hogy elszakadtál a földtől és stabilitásod nem tökéletes. Még nem döntöttem el milyen alkotás része leszel ma, tépelődöm a viasz és testfestés, talán viasz és gyenge kötözés esetleg alig észrevehető rózsaszín stráfok a hátadon. 

Felpattanok a fotelből a hirtelen mozdulat megijeszt és majdnem leesel a zsámolyról, de aztán visszanyered egyensúlyodat. A kelléktárból finom selymeket, fekete nyakörvet csukló és bokabilincset dobok a melletted lévő nagyméretű asztalra. az asztalon egy többágú korbács hever mintegy véletlenül. Minden performansznál kiteszek egy oda nem illő tárgyat rájöttem, hogy ezzel megosztom a figyelmedet és növelem a bizonytalanságodat.

Válogatok a finom selymek között. koráll -fekete, vagy türkiz-ezüst kombináció jár a fejemben, de hirtelen szemembe ötlik a tömör királykék színű anyag és ahhoz kétségkívül csak az aranyat választhatom.

Most már gyorsan munkához látok a nagy szabóolló vidáman csattog, az anyagokból tíz centi széles szalagokat vágok, de a hossz még bizonytalan. előveszem a szabócentit és mérni kezdelek először ujjahossza, mellbőség, hát, karok, derék, csípő, fenék, láb lassan mérlek meg, mivel csiklandós vagy nehezen türtőzteted magad és néha össze- össze rándulsz a szabócenti hideg fém végének érintésétől.

Először a csíkokat a nyakörvvel fogom össze négy kék és egy arany. a rövidebb szalagok a karodat fogják körbe és egy- egy csukló bilinccsel rögzítem őket, majd a leghosszabbakat boka bilincs mögé szorítom.

Hátralépek és megtekintem művemet, itt-ott igazítok rajta és körbeforgatlak a kis zsámolyon. Igen, igen kell még egy öv, néhány selyem csíkot össze sodrok és a kis arany kék kötelet a derekad köré kötöm a kötélvégek asszimetrikusan lógnak le derekadról. 

Most az 1920-as éveket idézed, ahogy a csuklóban és bokában összefogott szellős nadrág-ruha kreációmat viseled.

Néhány percig retinámba vésem alkotásomat, hálát adok, hogy megtaláltalak és élő szobraimnak szilárd alapja lettél.

Az alkotások csak az enyémek, senki nem látja és néhány pillanat múlva már nem léteznek.

újra magsztalhattam a női testet létrehoztam egy egyedi és megismételhetetlen értékes pillanatot. Bekerülsz szürkeállományom Gliptotékájába, Galatea, a Görög Nimfa, és az indiai Maharáni közé, mint a Nő királykék aranyba öntve.