Stille Nacht

Amikor hazaérkezel látom, hogy fáradt vagy, a fotelben ülve gépiesen kortyolod a felszolgált frissítődet, arcod fáradt és szemedben nincs a szokott “mit hoz még az este?” tekintet.

Vágyakozva nézek a “kincsesláda “ felé de nem érted tekintetemet, ma zárva marad a “vágyott kínok világa”. Nemsokára élénkebb leszel és tőled szokatlan enyheséggel mondod -Készíts fürdőt és hozhatod a dresszedet is. 

A fürdőbe rohanok és gyorsan megengedem a vizet, néhány illatos gyertyát gyújtok, közben magamra cibálom fürdőruhámat, régimódi rövidnadrágos de az egész felsőtestemet is takarja.

Halk zenét indítok, Ravi Shankar szitár muzsikájának egzotikus ütemei zengenek, a helységben a gyertyák misztikus fénye dereng. Már ruha nélkül lépsz be és kézmozdulatod a kádba parancsol, segítek neked belépni a vízbe és leülök, lábaimat széttárva fészket készítek neked, leülsz lábaim közé nekem dőlsz. -Kezdheted mondod kurtán mint mindig.

Két szivaccsal dolgozom rajtad, a durvább -de nem durva- a felhámot tisztítja, ezután a finom szivaccsal futok végig testeden, az érzékeny részeken ujjaimat használom, határozottan de nem túlzóan tisztítom meg szinte négyzetcentiméterenként bőröd teljes felületét.

A meleg vízben, a szivacsok masszírozó hatása alatt teljesen ellazultál. Amikor felállsz akkor langyos zuhannyal mosom le rólad a fürdőhab maradékát.  

A kandalló mellett melegített puha fürdőlepedőbe burkollak és a finom mozdulatokkal itatom le testedről a vízcseppeket.

Most hatalmas ágyadon hason fekszel és általam magisztrált krémmel (menta, zsálya, körömvirág) kényeztetlek tovább. A lábadat és a derekadat langyos törölközővel borítottam, hogy izmaid tovább lazuljanak, mire odaér kezem.

Most nem Ravi Shankar zenél, hanem Muszorgszkij “Egy kiállítás képei” csendül fel. Lassan de határozottan masszírozom a csuklyás izmodat és a lapockádat, nyomás és nyújtás technikával dolgozom, érezhető, ahogy a feszültség alól felszabadulnak izmaid.

Most a gerinced mellett haladok lefelé és nyújtó mozdulataim hatására elégedetten morrantasz egyet.

Elértem a derekadig és a törölköző jótékony melegítő hatását most a felsőtesteden érezheted.

A feneked félgömbjének felületén siklanak kezeim, majd a combodat és a vádlidat masszírozom határozottan de nem durván. Amikor a lábujjaidhoz érek alig érezhetően megcsókolom a lábad, de erre szinte durván reagálsz -Ki engedte? kérded, de hamar lecsillapodsz. A fürdő a masszázs ellazította tested és lelked is.

Teljesen betakarlak egy finom könnyű alpakka takaróval, oldaladra fordulsz és néhány pillanat múlva már mélyen alszol.

Gyönyörködve őrzöm álmodat fél éjszakán keresztül. Egyszer azt mondtad -Csak az igazán erős akaratú ember nem fél megmutatni gyenge oldalát. 

A ritka fényben tovább bámullak, arra gondolok, ha néhány ezer vagy csak néhány száz évvel ezelőtt születsz, akkor bizonyára te lennél Cleopátra, I. Erzsébet vagy Nagy Katalin, beleremegek a gondolatba, hogy talán e nagy és erős nők manifesztációja vagy, ilyenformán a történelem uralkodik felettem. Extázisomban halkan szavalom neked Omar Khajjam Rubaiyat versciklusát hogy legalább álmodban kifejezhessem lángoló szerelmemet és hűségemet irántad. 

Hajnalodik, egy új nap virrad birodalmadban és fáradt szolgád lábaidnál pihen.