Historia impotentiae

Ravaszul kezdődik, már nem vagy olyan erős, hamar elélvezel, partnered türelmes. Megnyugtat, mindenkivel előfordul, mentegetőzöl, sokat dolgoztam bajok vannak a cégnél, stb.

Pár nap nyugalom majd újrakezdés, ismét romlik a helyzet már menet közben felpuhulsz, izzadsz, erőlködsz semmi. Partnered nyugtat semmi baj majd legközelebb, elfordul diszkréten és érzed ahogy mozog a matrac alattatok, maszturbál halkan.

Kicsit meghíztam mondod és kondizni kezdesz.

Újabb szünet újabb menet most a konyhában, most a kanapén, most a fürdőben. Hosszú szopások, hosszú nyalások. Már nem mentegetőzöl, partnered sem mondja mindenkivel előfordul. Ágyatokban vágni lehet a csendet. A férfierő romlása nem téma, nincs orvos, le kell fogyni kérem mondják, használj vibrátort mondják az egyetlen német elérhető kemény mint egy ajtókilincs kicsit úgy is néz ki. Kizárt dolog, hogy ezt belém dugod, mondja szürke tekintettel.

Hosszú csendek orvos rokonod akiben megbízol tudálékosan magyaráz a korai férfi klimax tüneteiről, vérnyomásról barlangos sejtek öregedéséről. Kár volt megkérdezni.

Hosszú csendes esték, unalmas sorozatok, átölelitek egymást de ez már szinte búcsú az érzéki együttléttől.

A válás szóba se jön össze kavarodott viszonyok közül nem lehet kivágni magatokat egy Gordiusz se tudná megtenni, és ott a gyerek még kicsi, felelősség is van a világon.

Kapacitálod, keress valakit, hogy képzeled kérdi megbántottan és lassan állandósul arcán egy mártír mimikája.

Közben az üzlet száguld a lányok, asszonyok akikkel dolgozol, imádnak, verbális szexcsaták folynak közöttetek (még nincs Me Too), mintha egy irodai háremed lenne, te az vagy aki meglátod az új frizurát, ha fáradt valaki hazaküldöd, ők is gondoskodnak rólad, már régóta koffeinmentes kávét kapsz tudtodon kívül, mert úgy határoztak túl sokat iszol, ha dühöngsz valami miatt mindig jön egyikük, ne dühöngj megcsinálom, és csinálják mint a gép, dolgoznak, pontosak nem késnek, nem sírnak. Mintha láthatatlan antennák tudatnák velük itt egy “férfi” kedves, jókedvű és biztos nem nyúl a bugyinkba.

Otthon csend sorozatok, nem tudod mit tegyél de már nem kezdeményezel, partnered néha fellelkesül akkor szinte durván kergeted el, sértődés sötét csend, néha semmiségeken való összeveszés, de egyikőtök sem tudja mi a megoldás. 

Meneteltek előre vakon a semmibe meddig még?

Néha felveszed a bugyiját és akkor mintha izgalomba jönnél, de valójában nem változik semmi.

a mélypont a házassági évforduló, séta, finom ebéd, ajándékok visszatérni látszik a sok évvel ezelőtti idill. Majd otthon csókok simogatások és végül a szégyen a mélypont miközben a harisnyába bújtatott lábai előtt onanizálsz.

Az üzlet száguld.

Egy arra kapható és diszkrét kolléganőddel mégis kipróbálod magad, hátha egy másik test,egy új nő, hátha kicsit megadóbb lesz, hátha. De nem, elvicceled úgyse megdugni akarlak hanem nyalni, párod nagy ajkai és méretes csiklója után egy kis igazgyöngy méretűvel találkozol és boldogan nyalod. Pár alkalom lelkes beszélgetések kis szabadság, de az üzlet miatt nem tartható fenn tovább.

Egyik reggel arra gondolsz, hogy a farkad a hibás, már nem a te részed, száműzted , kitagadtad, büntetést érdemel, majd megmutatod neki.

Először csak szíjjal csapkodod, egy nyugati magazinban képet csodálsz izmos bőrruhás amazon magaslik szolgája fölé, a féreg póz a puhán csüngő pöcsöcske magadra emlékeztet.

Tovább nézed a képeket és egyszer csak a mosdókagyló előtt vagy, pont olyan magas, hogy rá tudod teríteni a puha faszodat, a tükörben nézed magad ahogy egy hosszú kocsis gyertyát gyújtasz meg, várod hogy elég viasz olvadjon ki és akkor elfordítod, a forró csepp a fitymádra hull, ordítani szeretnél, de arra sincs erőd a váratlan fájdalomtól. Még egy csepp és még egy, csak lassan egymás után, hogy az érzékek ne érjenek össze, most egy fakanállal óvatosan de határozottan levered farkadról a viasz halmot és kivered, a hosszú fröccsenés a tükröt is eléri.

És az üzlet száguld

Titkos élet kezdődik, jobbára a fejedben, mert szinte mindig van körülötted valaki, egyszerre vagy urad és szolgád egyszemélyes bizarr univerzum vagy, már elfelejted milyen csodás volt a forró nedves kéjbarlang minden zeg zugát bejárni. most provinciálisnak hat a misszionárius a négykézláb a hatvankilenc, semmi nem ér fel azzal, amit magadban is elérsz.

Mint a vak akinek a hallása kiélesedik, neked a fejben elért orgazmus az istened, de kezd hiányozni az érintés a kapcsolat. Talán fiúkkal lehetnék, kis passzív szerelmes, de nemrég volt az AIDS megriadsz, azért olvasod az Erosz magazint, nem érted, hogy óriás kőkemény farkak tulajdonosai miért nem szaftos puncikban matatnak. Hirtelen magadba képzeled őket de még jobban megrémülsz, már nem akarsz férfiak macája lenni.

Az üzletből kiszállsz még időben, most nyugodtabb vizeken evezel de a körülötted lévő lányok asszonyok imádnak, verbális szexcsaták folynak, tudják nem nyúlsz a bugyijukba mert rettegsz a megszégyenüléstől.

A bizarr világod visszahúzódik és csendben figyel. Párod pár hónap ápolás után már nem viseli mártír arcát csendben és gyorsan száll el mint a könnyű réti lepke.

A szabadság mint szakadék előtted sötétlik, mélyén nem tudod mi rejtőzik, minden férfi mellé kell egy nő hallod és keresésbe kezdesz. Hamar jársz eredménnyel, és csoda vár, ugyanazt szeretitek a híres kortárs festőt dicsőíti, de már a zsebedben van a kiállítás belépőjegye, polcodon ugyanolyan armani desodor áll még sosem találkoztatok személyesen de mintha minden arra mutatna, hogy lelki társak vagytok, verseket és novellákat írsz neki felolvasod a Kis Herceget. Szóltál róla, hogy nem vagy már aktív de sok lehetőség van. Látszólag tudomásul veszi és az első éjszakán azt mondja a francia csókok után -Remeg a lábam, de reggel más a szöveg, olyan mintha nem lennél rám érzékeny mondja és 10 cm hitvány húscsimbók elválaszt minket a lelki egység nem fontos a biztató jövő nem fontos gyorsan búcsúzom nem nézek még egy mártír arcot egy percig sem

Szabad vagyok!

Szabad vagyok?