Sziv, ego, értelem.

Sok-sok évvel ezelőtt történt....

Volt az életemben egy férfi, aki valmilyen formában, a maga módján egyfajta apa szerepet is betölthetet.

Sok szempontból egy igazi egoista volt. Talán családi örökség is egyfajta egoizmus. Nyilván erre lehet mondani, hogy annak van egy egészséges szintje.

Nos saját bevallása szerint részéről ez úgy működött, hogy mindig ő volt az első. Nem hazudott ebben biztos vagyok, hiszen ezek az utolsó szavai között voltak.

Sajnos az ego győzött és úgy döntött, hogy a földi pálya helyett egy égire vált.

Úgy mentem haza egy délutános műszak után, hogy egy elhagyott porhüvely várt. ..

Később vált világossá, hogy alapvetően az ego dominált a tettében. Talán ez volt az utolsó olyan pillanat, mikor biztos lettem abban, hogy amennyire lehetséges, az arrogáns égő részem leépítésén dolgozom.

Hogy ez mennyire sikerül, sikerül nem tudom megmondani. Erről talán majd egyszer valaki mond valami okosat és igazat. Egy dologban egészen biztos vagyok viszont, hogy az ego sajnos nagyon sokszor képes téves utakra vinni azt aki túlságosan hallgat rá. A szívre hallgatni jó, bár néha nem árt hozzá azért az értelem finom kontrollja. Talán az igazság valahol ott van mikor a szív, az értelem, és az ego képes egy kis kompromisszumot kötni.