Éjjeli gondolatok

Néztünk egy filmet.

Pontosabban én már másodszor néztem.

Második nézésre is ugyan olyan jó volt, sőt. A záró képsorok nézése közben igazából a sírás folytogatot.

Még mindig nehezen megy ez , reflexből küzdök ellene. 🤷

"Te nem vagy isten!"

Több dolgon elgondolkodtató ott a film.

Az egyik, a társadalmunk egy része igazából nem változott azóta sem egy fikarcnyit sem. Hiszen ha valaki nem fér bele az általa elfogadott "normalitásba" akkor arra haragszik, gyűlöli, kirekeszti.

Ennek kapcsán jutott eszembe egy másik film a skarlát betű.

Ezektől az emberektől kapsz egy bélyeget, stigmát amit folyton viselsz, mint a skarlát betűt.

Vajon lelehet valaha is mosni?

A főszereplő életét, gyakorlatilag tönkre teszi.

Több millió ember él azért, mert o tett valamit és részben, miatta olvasod ezt itt.

Milyen álszent képmutató és siralmas, hogy a halála után évtizedekkel ismerték el, hogy mitt csinált és tüntették ki.

Nem támad fel tőle, nem lesz neki jobb.

Ha bele gondolunk, ha ott akkor történik ez meg, lehet ma évtizedekkel előrébb járna a technológia.

A másik érdekes momentum, hogy ha a történetet nézem, akkor az ok amiért tönkre ment az élete és meghurcolták az alapos és lelkiismeretes munka.

Ugye milyen érdekes, hogy végülis az okozó lelkiismerete tiszta lehet, hiszen, ő csak jól dolgozott. Ennek köszönhetően a kor egyik legnagyobb elméjét eltélik a homoszexualitása miatt. Amivel aztán öngyilkosságba kergetik.