emlék

Hát ilyen.

Nem mai szülemény.

De igazi dark költemény. :

Bebörtönzött fogoly vagyok testemben,
Lelkem csapdába esve sikolt hangosan.
De az élet vámpír és csak vadul csókol.
Fogait egyre mélyebben vájja belém.
Remegve küzdök, hogy engedjen szorítása.
De neki kéjes lelkem szüntelen vonaglása.
Mámorosan habzsol belőlem ujjra és ujjra.
Szabadulni nem hagy, köt ezernyi gúzsba.
Majd ha eleget szenvedtem testemben.
Az idő ment meg engem, elvágva köteleim.
Élet vámpírom szívébe cöveket verve,
Tesz szabaddá örökön-örökre