Költészet napja

A költészet napján szóljon helyettem az ismert költő egy verse.

Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…
De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!
Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!
Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.
Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…