Pixisek és más futóbolondok

Hat akkor egy vidám blog.
Közkívánatra.

https://youtu.be/rn_YodiJO6k

Na meg a pejparipa pimpilője a popókba.
Blogot verset könyvet meg úgy akármit, mindenki arról ír amiről akar.

Éppen lehet a semmiről is írni valamit és akkor az már nem semmi.

Pénteken találkoztam 4 emberrel, két felvonásban.

Egy régi ismerősnél ért véget az este, Bár nem azt történt nála amit szerettünk volna, Számomra sosem csalódás vele találkozni. Mert az alap feeling mindíg meg van. jó látni jó beszélni vele.

AZ este első fele érdekesebb volt, első találkozás 2 emberrel és végül egy bónusz emberrel.

Magatokra fogtok ismerni tudom...

Egy túlmozgásos búgó csiga. nem másabb, mint amit a pixin mutat, amúgy...
Jó volt a beszélgetés.
De volt egy pillanat mikor egy téma amiben győzött a búgó csiga és túlpörgött.
Mint amikor a botmixert túl magasra emeled a tálban szét csapta a cuccot, mint a szart.
De a sört sosem verte le az asztalról. no para.

Egy erdei lény a lány, volt benne valami lágy , de figyelmem nem rá koncentrált.

A végére hagytam aki miatt mentem. A fekete Boszit.

Láttam ahogyan egy pillanat alatt vált a félmosoly szúrós tekintetre.
Belenéztünk egymás szemében. Sok mindent láttam és éreztem.
Fallal körülvett lelkébe, ha nem is a legmélyére, de beengedett.
Fel villantotta picit, nem futottam el és a mosoly sem fagyott az arcomra.
Remélem érezte és látta, hogy én sem tettem mást, beengedtem oda, hol kevesen járnak.

Elhoztam valamit úgy éreztem szombaton.
A benne lévő sötétségből elhoztam, elnyeltem és formáltam.
Bízom benne, hogy cserébe azt kapta ami neki kellet, látta amit látnia kellet.


Winter Is Coming