mese a mocsokról

(Reakció erre: törölt blog)

Egyszer volt valahol.

Egyszer látták valahol.

Egyszer hallották valahol.

A gyűrtlepedő hegyen túl, a síkosító tenger partján, a faszerdő és a punci rét között lakik Ő, a mocskosság teremtő.

Láttam már Őt, mikor állammal egy hetyke műfaszt próbáltam megakadályozni a távozásban és rábeszélni, jobb neki minél beljebb. Közben nyelvem egy csiklóval hadakozik, azért, no jó hogy szívom , de csak maradjon meg egy ponton.
Na itt már kezdődik a mocskosság.
Mert a fránya műfasz olyan agyatlan, folyton menekülne.
Én beljebb tolom, ameddig csak lehet.

De hát milyen ez a punci is , egy csomó nedvet engedett.

Kúszik orromba az illat, ahogyan keverednek a nyállal a punci nedvek .
Két kezemmel elcsípek egy-egy bimbót, morzsolom és húzom , szorítom és lazítom, majd a mellet markolom. Lassan és biztosan felcsap egy hullám érzem ahogyan államon folyik végig izzadságommal és nyálammal keveredve a punci nedve és kilövellése.

Most, hogy a vihar kicsit csitult, megyek megfürdök a síkositó tengerben.

A műfasz olyan jól megvan a punciban, hogy én elindulok a popsiba.
De magára hagyni nem lehet, élettelen cinkosom.
Így kezemmel átnyúlva, ujjaimmal bírom maradásra, miközben tenyeremmel a csiklót nyomom és markolom , hol szorítom, hol csak megnyomom.

Egy óvatlan pillanat, és a műfasz cserben hagyva távozik.
De semmi gond, helyére két ujjam csúsztatom.
Így már, hogy van kapaszkodó, tenyerem hátsó részét a szeméremdombra fektetve,
az egész puncit meg markolom.
Gyúrom, szorítom, erővel, szinte küzdök vele.
A popsit közben ütemesen kefélve, megmozdul minden izom és a test mint egy íj megfeszül. Ez az a pillanat, mikor másik kezem a hátrafeszülő fej alatt, előre csúsztatom .

Mikor a test ellazul, mutató és hüvelyk ujjam közé csípem az orrot, kezem a szájra tapasztva visszatartom a levegőt, mit szomjaz a test.

A dezertőr műfaszt előkerítve, vissza tereljük a punciba .
A játék újra kezdődik, ujjaimmal bent tartva, tenyeremmel a szeméremdombra szorítva. Gyúrom a csiklót és az ajkakat.
A popsit sem hagyom pihenni, tempósan kefélem.
Két ujjammal az orrot befogva, tenyeremmel a levegőt szűken adagolom.
Mikor érzem, a test kezd újra megfeszülni, utolsó érvként még a vállba mélyesztem fogamat.

Megérkezik, többszörös hullámmal kísérve, kitör a gyönyör gejzír.

A csituló hullámokat még megszentelem, a testet spermával öntözöm.

A végeredményt később szemléljük.

A gyűrtlepedő hegyek lábát több tó díszíti, miben testünk szinte minden nedve el van keveredve.

A sikosító tenger partján, így keltkezett a mocsok-tó a ránc-simító gyógytó.

Valahol most itt e történetnek vége.
Hogy mi igaz belőle?

Lehet, hogy egy betű sem.....