mese a mocsokról

Egy kis mese. 😉

Egyszer volt valahol. Egyszer látták valahol. Egyszer hallották valahol. A gyűrtlepedő hegyen túl, a síkosító tenger partján, a faszerdő és a punci rét között lakik Ő, a mocskosság teremtő. Láttam már Őt, mikor állammal egy hetyke műfaszt próbáltam megakadályozni a távozásban és rábeszélni, jobb neki minél beljebb. Közben nyelvem egy csiklóval hadakozik, azért, no jó hogy szívom , de csak maradjon meg egy ponton. Na itt már kezdődik a mocskosság. Mert a fránya műfasz olyan agyatlan, folyton menekülne. Én beljebb tolom, ameddig csak lehet. De hát milyen ez a punci is , egy csomó nedvet engedett. Kúszik orromba az illat, ahogyan keverednek a nyállal a punci nedvek . Két kezemmel elcsípek egy-egy bimbót, morzsolom és húzom , szorítom és lazítom, majd a mellet markolom. Lassan és biztosan felcsap egy hullám érzem ahogyan államon folyik végig izzadságommal és nyálammal keveredve a punci nedve és kilövellése. Most, hogy a vihar kicsit csitult, megyek megfürdök a síkositó tengerben. A műfasz olyan jól megvan a punciban, hogy én elindulok a popsiba. De magára hagyni nem lehet, élettelen cinkosom. Így kezemmel átnyúlva, ujjaimmal bírom maradásra, miközben tenyeremmel a csiklót nyomom és markolom , hol szorítom, hol csak megnyomom. Egy óvatlan pillanat, és a műfasz cserben hagyva távozik. De semmi gond, helyére két ujjam csúsztatom. Így már, hogy van kapaszkodó, tenyerem hátsó részét a szeméremdombra fektetve, az egész puncit meg markolom. Gyúrom, szorítom, erővel, szinte küzdök vele. A popsit közben ütemesen kefélve, megmozdul minden izom és a test mint egy íj megfeszül. Ez az a pillanat, mikor másik kezem a hátrafeszülő fej alatt, előre csúsztatom . Mikor a test ellazul, mutató és hüvelyk ujjam közé csípem az orrot, kezem a szájra tapasztva visszatartom a levegőt, mit szomjaz a test. A dezertőr műfaszt előkerítve, vissza tereljük a punciba . A játék újra kezdődik, ujjaimmal bent tartva, tenyeremmel a szeméremdombra szorítva. Gyúrom a csiklót és az ajkakat. A popsit sem hagyom pihenni, tempósan kefélem. Két ujjammal az orrot befogva, tenyeremmel a levegőt szűken adagolom. Mikor érzem, a test kezd újra megfeszülni, utolsó érvként még a vállba mélyesztem fogamat. Megérkezik, többszörös hullámmal kísérve, kitör a gyönyör gejzír. A csituló hullámokat még megszentelem, a testet spermával öntözöm. A végeredményt később szemléljük. A gyűrtlepedő hegyek lábát több tó díszíti, miben testünk szinte minden nedve el van keveredve. A sikosító tenger partján, így keltkezett a mocsok-tó a ránc-simító gyógytó. Valahol most itt e történetnek vége. Hogy mi igaz belőle? Lehet, hogy egy betű sem.....