Éteri csend.

Betűk miket egymás mögé hányva alkottam szavakat, villával gondolatboglyába vetem ezeket.

Belegyüjtve egy levelbe, egy üzenetbe. És rábizva az éter hullamaira, a bitek rohanására.

Elküldöm neked...

Majd a csend, miről csak remélem,hogy rövid lesz. Egy kis izgalom a várakozás izgalma. De csak csend, egyre hosszabb. Apró zaj... mintha... De nem... Csak csend. Az izgalom helyét átveszi a csend. Egyre hosszabb.

Már csak a gondolatok nem csendesek, dübörögnek és keresik a miérteket.

De a válasz a csend....

És szomjazom az egymás mögé kuszán szórt fekete bogarakból kibontakozó gondolatokat. A szavak hátán érkező valkyrt. Érzést, örömöt, kéjt bánatot. Hanyag módon az éterbe dobott mondatot.

De csak éteri csend.......