Nem az elválás nehéz, hanem az elvesztés...

Egy kicsit most a napokban meghaltam... 🙁 Ki kellene hevernem, de valahogy nem tudok most úgy tenni, mint ha semmi sem történt volna 🙁 Az online ismerkedés ilyen...megannyi buktatóval tele. 😱

Egy számomra fontos ember lépett ki az életemből - talán örökre, és még csak bocsánatot sem tudtam tőle kérni. Igyekeztem elmagyarázni neki, de úgy érzem az is hiábavaló volt... És most elment, hátrahagyva mindent, amit elkezdtünk, hirtelen vége szakadt...

(Ha úgy tetszik, elárultál...)

Talán ennek így kellett lennie. Vagy talán mégsem... Már nem tudom, csak azt tudom, hogy egy ürességet érzek most! Utólag okosabb az ember...! De szeretném, ha tudnád: nem hibáztatlak érte, mert így döntöttél! 😊 Még csak nem is időt kértél, te DÖNTÖTTÉL! Két emberként...
Én előbb-utóbb túl leszek rajta(d), mert nem lehet ez másként! A kérdés csak az, hogy előbb vagy utóbb? 😀



Remélem, egyszer még találkozunk! 😇 És újra kisüthet a napocska... 😉 (És meghallasz talán engem is...... )