50 felett

(Reakció erre: BDSM 40 felett)

Kedves Olvasó!

BDSM 40 felett című történet inspirálta ezt az írást.

Saját élmények 50 év felett:)

A test más lesz. Sőt, egészen más.

A menopauza után rájöttem, hogy hiába várom vissza a 20 éves alakom, már nem fog soha visszajönni.

És a legjobb az egészben?

Már nem is érdekel. Na itt vessétek rám, az első követ:))))

Megszűnt a folyamatos megfelelési kényszer, hogy laposabb legyen a hasam, kerekebb a fenekem.

A testem már nem „ellenfél”. Túlélés, tapasztalat, kitartás, humor.

(Külön köszönet Gyula barátomnak, aki a napokban a csillogó lakkruhában megjegyezte: „Úgy nézel ki, mint egy bojler.”:)))) Azóta ezen nevetek. :)))

Valóban: Hiába a jó lábak, ha egy bojler testet tartanak. :)))) A ruhát persze megvettem Tőle.:))). Nekem tetszik:).

Fekete, csillog, tökéletesen rám van szabva és egészen ízlésesen követi a bojler vonalaim:))).

Hol van már a húsz évvel ezelőtti FETISHKIRÁLYNŐ, aki mindenhol feszes bőr és lakk ruhákban, tűsarkúban szaladgált? Azt a korszakot is jó volt megélni a maga tüzével," tombolásával".

A testem azóta rengeteg csatát túlélt és a betegségek után az élet apróságai lettek a nagy ünnepek.

Amikor az ember lánya megjárt pár kórtermet, végighallgatott sok rossz hírt, túlélt néhány nehéz időszakot, akkor hirtelen egészen más lett a fókusz.

Nem a tökéletes test, nem a tökéletes élet, hanem az, hogy egyáltalán itt lehetek újra.

Megtanultam, élvezni azt, ami addig láthatatlan volt:

- hogy a családom mellettem áll

- hogy vannak barátok akikre mindig számíthatok

- hogy még mindig tudok nevetni

- hogy tudok bízni

- hogy süt a nap

- hogy ha megkívánok egy szelet süteményt, vagy egy jó kis cupákos husit, akkor sem gyötör bűntudat:)

- hogy az élet tele van szépségekkel.

A „túlélés” után az élet visszaegyszerűsödött, lelassult, ettől lett újra szép.

Nincs több megalkuvás.

50 fölött az idő hirtelen más értéket kapott.

Egyszerűen tudatosabb lett.

Nem kell elmagyarázni magam, nem kell jó pontokat gyűjteni.

Az időm kevesebb és pontosan emiatt sokkal értékesebb.

Nem pazarolom olyan dolgokra, amikről az első tíz percben érzem, hogy nincs helyük az életemben.

Egy reglapon, olvastam ezt az idézetet: „A baj az, hogy azt gondolod, hogy van időd”.

50 felett már máshogy gondolom.

Most ez van helyette: "Nincs időm hülyeségekre."

És ez nem keserűség, ez szabadság.

Nem kevesebb vagyok, hanem tisztább, egyszerűbb, erősebb. Jobban szeretek, megtanultam nemet mondani és megtanultam igent mondani a saját igényeimre, örömeimre.

Nemrég egy kedves „pixie lakónak” írtam, hogy használjon ki minden pillanatot, mert a szépség és az élet örömei sajnos mulandók.

De amíg tartanak, élvezzük őket!

Ő pedig készítsen sok-sok szép fényképet!:)))