Sóhaj.

Hűvös csókjával ébreszt az

akarat,

Jött rombolni százéves

falakat..

Pillanatra megrémül mikor omlani

látja ;

Többet lát, mint azt

várta.

A csókolt kéjes nyújtózkodásba

zuhan,

Mi történik ~meséld el

Jóuram.

De itt megremeg a Föld s Ég

egyszerre,

S ki tudja, mi lesz e-mese

vége.

Most kezdődik?

vagy tán véget sem ért?

Illeszkednek a részletek

egy várt Végtelenért.

Testek beszélnek mondatok

helyett;

Adj magadban egy tágas

helyet.

Kender szorításának rostja

szercseg,

Szemfedőm selymével Szabadságba

emelnek.

Éget a Vágy sóhajának

hídja;

Kimondatlan szavaimnak bőröm a

grafitja.

Megadom magam minden

lélegzetnek..

Tekintetemben a lelkem kapod

meg.

Szolgálja testem kapuim

nyílását~

Add még parancsod emelő

áldását.

~Saját. ( J. ihlette ; a la carte reggeli ébredés .. )