Egy előző Él'tünk emléke nyomán ..

BDSM Blogok » Blog - Bhelle » Egy előző Él'tünk emléke nyomán ..
Bhelle (43)
Bizonytalan
Nő, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van blogja 
Bejegyzések idő szerint 2024. 06. (5)
06. 11. 00:24 | Megjelent: 116x

Oldást szerettem volna hozni fáradt Szìvednek. Fáj látnom, hogy véresre markolod még mindig a múltat, s lelked nehéz könnycseppjeit egy határozott ökölszorítás végeli le, melyben egy tollad ripityára is tört erőd és erőtlenséged együttes kontextusában ...

Egy elánnal lesöpröd az asztalról... dühöd morzsáit. Ebben a pillanatban megállsz, ledöbbenve. Visszanézel.

Egy hangos felhörgés karnagyolja végleg le a jelenetet.. így tör ki belőled, ,, mééért nem lehet a múltunk morzsáit csak így ~egy lezser mozdulattal megsemmisíteni!?!! "

Istenem.. gyűlöleted szikrájában is ott van elegáns szépséged..

..

Megadod magad. Mint már annyiszor a forró macskaköveken sétálva oly' sok év gyűrűivel... melyre talpad ráncai emlékeztetnek.

Öregek.Bölcsek.. sok mesével már mögöttük...

Fejed lehajtod, vállad leereszkedik. Izmaid tüzesen lángoló feszülése tested minden pontján megnyugodni látszik.

Sóhajtassz.

Tudom ~ilyenkor mint a gyermek egy isteni gyönyörűségbe ;úgy kapaszkodsz e-pár pillanatba.

Ezek egy-egy apró édes halálpillanatok. Szereted. Mert megszűnik emlékezni.

Nemérzékelsz. A most tökéletes pillanatában vagy.

Készülsz újra születni...

Megint.....


Odalépek, pár pillanat után.

A csendem beszél.

Mögötted vagyok..

Érzékelsz.

Homlokom ráhajtom tarkódra, hűsítő csillagporsimogatás még kitágult pólusaidnak érintésem.

Libabőröd válaszol; megérkeztél.

Odasimulok. Szeretek gerinced ívébe megpihenni. Szeretem a hátad. Finoman megcsókolom lapockáid közét.

Majd felemelem karjaim, s kúsztatom előre mellkasod völgyét keresve, lassan, s te hirtelen megállítod útját..

Szótfogadok.

Olyan csendmélység következik, mely mélyebb a pokolnál is... Megáll minden.

Az idő, a levegő, a pókhálóra érkező fénycsík is megdermed e-szőtt remekmű komponensében.

Csak a SzìvM dobbanását nem tudod megállítani.

Vagy talán pont ezért parancsoltál csendet a világnak, hogy csak ezt hallhasd.

Igen.

Akkor is, ha nem ismered be. Még.

Nemfogod, de ezt már magad is megmosolygod ..

S gyengéd megadásod kimondatlan, megérkező válasza is egyben, mikor kezed markolata felolvadni kezd.

Most érzékeled, hogy az a hazug toll sebet ejtett tenyereden míg védte rongyos életét ...


Kezem Szìved fészkén fejezi be utazását, és tartja e - gyönyörű teret.

Ill. a tér tart már Kettőnket.

Tudjuk a választ.

Mélységeinkből engedünk enyhülést az emelés szekerén utazva, mely oly' lágyan ringat, hogy kiradírozza idősíkunk minden horpadását.. olyan egyenessé, amit úgy hívunk : Most.

A Pillanat.

A Pillanat, mely legnagyobb ellensége egod örvényének, mely háborgását mégis fölül írja ;csendereje.

Itt van az a kis belső hang, aki megnyugtat. Elméd harca ellen is érzékeled ;igaza van.

Meghajolsz. Láthatattlan teremtői kezeket csókolsz e-pillanatban. S ez az Alázat emel legfényesebb Erődbe.

Királlyá tetted magad.

Ez ( volt ) az útja .

A dolgok itt kezdődnek..


Átadod most ez utipillanatoknak magad, teljes gyermeki fesztelenséggel.

Gyönyörű vagy.. Ó bárcsak látnád!!

Szorosabban Ölellek.

Ez ad át minden már át rajzolt karcolatot az én SzìvMből is amit csak lehet.. Köszönöm.

Olyan Fényben úszunk már, melyben én is kiengedek szememből egy könnyedebb gyémántcseppet. Végig gördül válladon, karodon, úgy bőrödön ;hogy aranyport hint barázdájába ruhája.

Minden sejted úgy szív(ja) magába mint termőföld az eső éltető vízét.

S én is a köszönöm háláját.

Hogy ismét erősebb voltál börtönöd láncainál.......


Az óra kattogásának érzékelése hoz vissza olyan szélpengével, ahogy a pirkadat hasítja meg a sötétséget..

Elméd fulldoklóhoz hasonló kapálódzásba kezd, hogy visszarángasson valóságnak vélt zordságodba... de mégis Szìvemnek adsz előbb balzsamkenetet szád szélén megjelenő mosolyod által, mely rajzolja : győztél.

Mindig győzöl!

Mert ki a pokolba nemragadt bele, az angyallá lett. FelEMELkedett. Nem a világ, hanem a saját Élete fölé. Ez ~a legnagyobb ERŐ .

Hisz az elengedéssel megengeded ;hogy a Teremtő tolla végre új pacákat hagyjon életed további pergamentjén.

Csak néha hosszú az út, az A Pillanat, mely a lét két szívverése közé lép be.

Ahol nincs se idő, se tér, se múlt, se jövő. Csak a két szívverés.

A tiéd, s az enyém ..........


~Saját.


Hozzászólások (0)


Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez.