Mikor meglátod...

Mikor meglátom munkába menet, hogy ott a felső sarokban a levél ikon sárgán világít. És akkor azt hiszem, hogy tévedtem abban, amit eddig hittem. Azt hittem hogy, végre lenéztek rám az Istenek/Istennők és/vagy maga az Univerzum lenézett rám. Hogy végre szerencsém van. Hogy valakinek az a csöppnyi leírás magamról hátha esetleg felkeltette egy nőnemű emberi valaki figyelmét és méltónak tart arra, hogy megismerjen engem kívül és belül egyaránt.

A "levélben" röviden, tömören és dióhéjban az állt:

"Moderálva lett és átszerkesztve lett egy hozzászólásom."

Néha gyűlölöm az életem. De akkor nagyon. És ez most az a pillanat.