Véletlenül rájöttem

A véletlenekre mindig otthon jön rá az ember. Tudni illik önhibámon kívül anyámmal élek egy fedél alatt. Most hogy elsütöttem azt, hogy valakivel emiatt bármikor is megismerkedjek itt folytassuk tovább. Most éppen egy hatalmas lakásfelújítás kellős közepén vagyunk, mely valamikor a saját teljeskörű tulajdonom lesz, így nyilván én jómagam is igyekszek besegíteni, amibe csak lehet. Most a fürdőszoba volt toppon olyan szinten, hogy betonozás is volt. Úgyhogy fürdőszoba nuku. Úgy oldjuk meg most, hogy melegvíz egy bazi nagy mosólavorba és abban intézzük el a mindenféle tisztasági dolgokat. Én a gyermekkoromban konkrétan szegény családban nőttem fel, másrészt meg ha az introvertált énemen kívül előbukkan a mizantróp antiszociális énem is, akkor az folytonosan azon fantáziát, hogy milyen baromi jó lenne egyedül élni az emberi civilizációtól jó távol, úgyhogy ez nekem semmilyen formában nem egy kényelmetlen dolog. De viszont hogy ennyire exhibicionista legyek, arra én sem számítottam. Ülök abban a kádnak nevezett lavorban anyaszült meztelenül. Már az a tudat felizgatott, hogy a szabad ég alatt így legyek, de a tudat, hogy bárki megláthat az olyan fajta adrenalint pumpált belém, hogy arra nincsenek betűk, amit idepötyöghetnék az élmény leírására.

Röviden összefoglalva: A szexuális önismeret sokszor a véletlen műve. 😀

Úgyhogy le a szemérmeskedéssel és néha van az a pillanat, mikor megkell tanulni úszni az árral, hogy magunkba pillanthassunk.