Privát

Kávéval indul megint a reggel
egy új fényjáték, mint annyiszor
Fekete-barna cukormáz a csészén
Sárga nap-öntet a kert borkain.

Egy újabb lépés az időtlenben
A kézzel fogható végtelen
A telefonban emlékeztetőként
Elősorjázik a befejezetlen.

Egy újabb unalmas lépés
Nincs benne semmi rendkívüli
Talán már a fáradtság is szokott
Szorgos rovarcsalád a leveleken.

Kinyomom a telefoncsörgést
A tegnapra gondolok, ahogy
Apám nyírta kertjében a füvet:
Furcsán bicegve húzta a lábát.

Ásít a reggel, keserű a kávé
Érzem a számban az oldodó ízt.
Napfény borítja kint most a kertet
S némán hallgat a telefon is.

Egy újabb lépés az időtelenben
Nézem: újabb nap, újabb végtelen.
Teendők várnak, Apámra gondolok.
Pihenni kéne. Apu, pihenj!