Esti Chore-Nail

Elmerengek, megint
romjain a napnak
Megfáradtan legyint
hűse poharamnak

Látom az út szélén
fagyottan görögnek
apró résszé avult
rabjai a rögnek

Mikor arra jártam
ámulva csillagot
velem együtt akkor
kósza múlt ballagott

Úton járva vártam
hogy majd arra tévedj
Útonállva jártam
az utam tevéled.

Mert láttam szemedben
-- Egykor volt tünemény --
Magam után húzva
Hogy avul a remény.

És ahogy így mentünk
át az alkony-parkon
Nem csak kívülről járt
át minket a vadon,

S vártam mindig újra
emelve fejemet
hogy majd egyszer reggel
újra a kikelet

néz be az ablakon.
Én téged kereslek
Mondaná suttogva
Én meg, mit? Szeretlek?

Motyognám zavartan.
Megint? Hogyan? Mikor?
Könyvtárnyi zavar-tan
fejemben tapsikol.

Apró rabbá avult
részei a rögnek
Bennem utam szélén
Fagyottan görögnek.

Merengek csak únva
Romjain egy hétnek
Hogy a vége múlva
Újra visszatérjek

Így és újra, megint
mintha a malacra
Úgy is tudod Te is:
int és kikacagja.